Balansz Egészségfejlesztő Központ
1024 Budapest, Kút utca 3.
Telefonszám
+36 30 308 6379
Email
info@balanszek.hu
Óvodások

Válasszuk a vegyes csoportot az óvodában?

Közeledik az óvodai beiratkozás időszaka. Érthető, ha a szülők felelősséggel és informáltan szeretnének a gyermekük érdekében jó döntést hozni, és rengeteg szempontot próbálnak mérlegelni, átgondolni. Így gyakran kérdezik tőlem ebben az időszakban, mit gondolok, melyik a jobb? Az életkorilag homogén, vagy pedig az ún. heterogén (vegyes csoport)? 

Munkatársunk, Csaba Eszter, pszichológus, pszichológia szakos tanár, családterapeuta-jelölt írása

Read More

Gyerekek játszanak

Az ADHD tünetei és típusai

A hiperaktivitás-figyelemzavar vagyis az ADHD az iskoláskorú gyerekek mintegy 5%-át érinti. Az ADHD tünetei gyakran együtt járthatnak más zavarok (pl. tanulási zavarok, szorongás) tüneteivel, ezért felismerésük gyakran nehézségekbe ütközik.A gyerekek egy részét a zavar egész felnőttkorig, majd sokszor a felnőttkoron át végigkíséri.

Munkatársunk, Menyhért Szilvia, pszichológus írása

Read More

Ajándék a fa alatt

Támogató ajándékok karácsonyra

Ha megtehetjük, hogy nem csak annak szerzünk örömet, aki kapja az ajándékot, hanem annak is akitől vásároljuk, miért ne tennénk? Alábbi összeállításunkkal erre szeretnénk mindenkit ösztönözni és egyben szeretnénk benne segítséget nyújtani. Olyan oldalakat gyűjtöttünk össze, ahol autizmussal vagy fogyatékossággal élők által készített illetve az ő támogatásuk céljával forgalmazott termékek között válogathatunk. 

A gyűjtés munkatársunk, Pieke Noémi, gyógypedagógus, pszichopedagógus, kutyásterapeuta munkája

Read More

Terápiás kutya egy kisfiúval

Autizmus és kutyás terápia a gyakorlatban (I. rész)

A legtöbb ember összekapcsolja a kutyás terápia és az autizmus fogalmait, mégis kevesen tudják, pontosan miben tudnak a kutyák vagy más állatok segíteni az autizmussal élőknek. Ennek a cikksorozatnak az a célja, hogy segítsen kicsit tisztábbá tenni ezt a képet. Azt fogom bemutatni, hogy milyen problémák megoldásában és főleg hogy miként tudunk segíteni a négylábúak segítségével. Mindezt a teljesség igénye nélkül teszem, hiszen lehetetlen lenne minden problémát és megoldási lehetőséget részletesen kifejteni.

Munkatársunk, Pieke Noémi gyógypedagógus, pszichopedagógus, kutyásterapeuta írása

Ez egy cikksorozat első része, a szerepváltással kapcsolatos helyzetekről és gyakorlatokról szól

Read More

Autista kisfiú játékkacsákkal

7 hasznos link az autizmus felismeréséhez és kezeléséhez

Az Autisták Országos Szövetségének információi szerint ma Magyarországon legalább 100.000 autizmussal élő illetve Asperger-szindrómás él. Nagyon fontos a tüneteket idejében felismerni és az érintett gyerekeknek megadva a szükséges segítséget képességeiket a megfelelő irányba fejleszteni. Ebben segíthet az alábbi linkgyűjtemény, ami hasznosan, könnyen érthetően és szemléletesen mutat be fontos információkat a tünetek felismeréséről és az autizmussal élőkről. 

Munkatársunk, Pieke Noémi linkgyüjteménye

Read More

Hajók és kapitányok

Figyelem- és memóriafejlesztés otthon – Marbushka játékok

Munkatársunk, Pieke Noémi gyógypedagógus, pszichopedagógus, kutyásterapeuta írása

 

Számos hatékony fejlesztés, terápia létezik már, melyek igazoltan tudnak segíteni a figyelem és a munkamemória gyengeségén. Ilyen például a CogniPlus tréning, a neurofeedback, a szenzomotoros tornák, vagy akár a terápiás lovaglás is.
Ugyanakkor gyakran keresnek meg szülők azzal a kérdéssel, hogy otthon mit lehetne tenni még a fejlesztéseken kívül annak érdekében, hogy mielőbb javuljon a helyzet. Milyen játékok, lehetőségek vannak a szülők kezében, amikkel színesíthetik a mindennapjaikat anélkül, hogy a gyerek újabb terhelésnek, kötelező gyakorlásnak fogná fel? A játék azt hiszem a legjobb megoldás erre.
A tavalyi tanév során lehetőségem nyílt arra, hogy kipróbáljam a magyar gyártású Marbushka társasjátékokat, mivel a gyártó ingyenesen felajánlott több játékot is kipróbálásra. Nagy élmény volt a használata, nem csak nekem, de a gyerekeknek is! A játékok esztétikus megjelenése és a környezetbarát technológia (pl. műanyagmentes az összes játékuk!), már csak hab a tortán, ami miatt még jobb szívvel ajánlom a használatukat!
Ebben a cikkben a játékokkal kapcsolatos fejlesztési tapasztalatokról írok, illetve különböző tippeket adok, mivel dobhatjuk még fel úgy a szabályokat, hogy fokozottabb hatása legyen a játéknak a figyelem és a munkamemória fejlesztésére.

 

„Bogarak” memóriajáték

A klasszikus memóriajáték szabályai szerint kell párokat megkeresni. Ami miatt én ezt jobban kedvelem a többinél, hogy nagyrészt a vizuális memóriára épít. A legtöbb memóriajátékot könnyű verbális emlékezettel megoldani. Megjegyezzük pl, hogy itt a katica, ott a csiga. Ebben a játékban azonban csak bogarak vannak, melyek ráadásul eléggé hasonlítanak is egymásra, emiatt jóval nehezebb verbális memóriához kötni, sokkal jobban dolgoztatja a vizuálisat.

Tipp1: Ha a sima memóriajáték esetleg már unalmassá vált, jöhet a következő kihívás! A gyerekeknek adok 7 db lapkát, ezeket tetszőleges sorrendben egymás alá / mellé tehetik. A sorrendet érdemes lefényképezni a viták elkerülése érdekében. Hagyjunk elegendő időt a kártyák megtanulására, majd elvesszük és összekeverjük a lapkákat. A gyerekek feladata, hogy újra kirakják az eredeti sort. Nehéz játék, úgyhogy nálam mindig jár érte matrica, vagy éppen valami nassolni való. Kiváló lehetőség arra, hogy a gyermek megpróbáljon valamiféle tanulási stratégiát kialakítani magának. Haladóknak extrém nehézzé tehető a feladat, ha a 7 lapkát vissza is rakjuk a többi lapka közé és úgy keverjük össze. Így előbb ki is kell még válogatni a szükséges darabokat. Ne feledjük, hogy itt végig alapvetően a vizuális memória fog dolgozni!

Tipp2: Ha ez így még nagyon nehéz, könnyíthetünk rajta: miután a gyermek megtanulhatta a sorrendet, csak forduljon el egy pillanatra, addig mi valamit változtatunk a soron. Vagy helycsere történik, vagy pedig egy másik elem kerül be a pakliból a régi helyett. A gyermek feladata, hogy visszaállítsa az eredeti sort.

Tipp3: Ha inkább magunk készítenénk el a játékot, az is megoldható! Gyűjtsünk össze műanyag kupakokat és vegyünk tematikus matricákat (pl csak lovak, cicák, bohócok stb). Innentől kezdve ugyanúgy játszhatjuk az előbb felsorolt játékokat.

 

Huh! Mi van a garázsban? / Huh! Mi van a gardróbban?

Munkamemória fejlesztése. A játék nagy és kis kártyákból áll. A nagy kártyákon 8 elem van, ezek vagy a szekrény vagy a garázs tartalmát mutatják. A kis kártyákon ugyanezek az elemek szerepelnek, de egyesével. Minden játékos kap 5 db-ot a kis kártyákból, a nagyokat pedig középre tesszük úgy, hogy csak a legfelső látszódjon. Pár percig figyelmesen nézzük a nagy kártyát (ekkor a kicsiket még nem szabad felfordítani!). Ezután a nagyot lefordítjuk, és a kis kártyáinkról el kell dönteni, hogy melyik szerepelt a nagy kártyán és melyik nem. Amikre jól emlékeztünk, nálunk maradnak, a hibásak visszakerülnek a pakliba. Addig megy a játék, míg el nem fogy az összes kiskártya, és az nyer, aki többet össze tudott gyűjteni.

Ami miatt én még nagyon kedvelem ezt a játékot, az az, hogy a munkamemóriával kapcsolatos még egy területet fejleszt, ez pedig a „frissítés.” Ahhoz ugyanis, hogy valaki győzni tudjon ebben a játékban, nem elég ügyesen megjegyezni, hogy mik szerepelnek a nagy lapokon. Ennél sokkal nehezebb, amikor ezt tudatosan el kell felejteni, hogy az új, frissebb információk bejuthassanak a helyére. A játék igazi nehézsége épp az szokott lenni, amikor a sokadik kör után a gyerek már nem tudja, hogy a kezében tartott tárgyat mikor látta középen. Ebben a körben vagy még egy előzőben? Ez azért különösen nehéz, mert sok az átfedés. A nagy lapon mindig 8 elem található, de összesen 20 féle elem ismétlődik. Ezért a nagy kártyák tartalma sok hasonlóság van…

Tipp1: Ha tovább akarjuk nehezíteni, tehetünk bele nagyobb várakozási időt a nagy kártya lefordítása és a kiskártyák lerakása között. Minél tovább kell várni, annál nehezebb a feladat!

Tipp2: Itt is adhatjuk azt feladatnak, hogy a gyermek tanulja meg, mik és milyen sorrendben vannak a nagy kártyán. A kis kártyákból utána megkísérelhetik kirakni a megtanult sort.

Tipp3: Ebben a játékmódban most a nagy lapokra nem lesz szükség, csak a kis kártyapaklira. Minden tárgyból 2 darab kártya van. A paklit előzőleg én sorbarakom a célnak megfelelően. Az instrukció annyi, hogy ha egymás után kétszer ugyanaz a kártya jön, akkor rá kell csapni a kártyára. Egyszerre mindig csak 1 lap látható, ami már volt, azt lefordítom, és pár másodpercet várok a lefordítás és a következő lap bemutatása között. (Pl. csavarhúzó, slag, kanna, kanna, benzin, fogó, csavar, csavar, stb…).

Tipp4: Ha ez már stabilan megy, akkor jön az igazi nehezítés! Ez már valóban haladóknak szóló kihívás. Az instrukció annyiban változik, hogy akkor kell csapni, amikor az előző előttivel megegyező kártyát látja. Félkövérrel emeltem ki itt is, amikor csapni kell. Pl.: csavarhúzó, kanna, fogó, kanna, stb… . A játék kedvünk szerint szinte bármeddig nehezíthető…

 

Nénik a törülköző alatt

A játék egy újabb izgalmas variációja a memóriajátékoknak. Itt most nem párokat kell keresnünk, hanem a fodrásznál ücsörgő „törölközőbe csavart” nénik nevét vagy személyleírását kell megjegyeznünk. Természetesen, ha a nevüket kell megmondani, akkor a verbális memóriát fejlesztjük, ha személyleírást kérünk, akkor pedig a vizuális emlékezetet. Mielőtt egy kártyát felfordítunk, meg kell próbálni kitalálni, melyik néni van ott. Ha eltaláljuk, akkor felfordítva ott hagyjuk a kártyát, és magunkhoz veszünk egy jutalom édességlapkát. Ha nem sikerül eltalálni, akkor visszafordítjuk. Az nyer a végén, aki a legtöbb édességet gyűjtötte. Nehezíti a feladatot, hogy különféle színű törölközők vannak, és mi csak azok közül választhatunk, amilyen színűt a kockával dobtunk. Nem elég tehát figyelni és rögzíteni, hogy ki volt az adott kártya másik oldalán, hanem egészen addig meg is kell tudnunk tartani ezt az információt, amíg lehetőségünk nem nyílik a lap megfordítására. Így nem csak a figyelmet, hanem a memóriát is használnunk kell! Minél hosszabb idő telik el a felfordításig, annál nehezebb a feladat. Ezt a játékot azért kedvelem különösen, mert a szerencsének minimális szerepe van, ellentétben a klasszikus memóriajátékokkal.

Tipp1: Értelemszerűen, amíg nem volt minden kártya legalább egyszer felfordítva, addig a puszta szerencsénken múlik, hogy helyesen meg tudjuk-e tippelni, ki van a törölköző alatt. Ha ezt szeretnénk minimálisra csökkenteni, akkor én azt javaslom, hogy először fordítsuk meg az összes kártyát, és legyen 1 perc arra, hogy megpróbáljuk megjegyezni a néniket. Ezt követően indulhat a játék.

Tipp2: A játék a hosszú távú memóriát is megdolgoztatja, hiszen ha többször játsszunk vele, akkor előbb-utóbb észre fogjuk venni, hogy már nem kell minden néni képe alatt kibetűzni, hogy hívják, hanem egyszerűen emlékezni fogunk rá. Ha arra vagyok kíváncsi, hogy mennyire kerültek át a nevek és az arcok a hosszú távú memóriába, akkor óra elején, még mielőtt nekifognánk ennek a társasnak, játékosan ki szoktam kérdezni a gyerekektől a nénik neveit. Ez úgy néz ki, hogy felmutatok egy néni úgy, hogy a nevét ne lehessen elolvasni. Aki előbb mondja helyesen, mi a néni neve, az kap egyet a játékban lévő édességlapkákból. A végén az összegyűjtött lapkák alapján eredményt hirdetünk. A legtöbb lapkát gyűjtő gyerek 2 db édességlapkát megtarthat, és felhasználhatja a játék során. A 2. helyezett 1 lapkát vihet magával. Plusz lapka helyett szerencsekártyára is beváltható a jutalom (a szerencsekártya azt jelenti, hogy bizonyos nénik megtalálásáért nem 1, hanem 2 édességlapkát választhat majd).

 

Hajók és kapitányok

Szintén memóriajáték, de fejleszti a vizuális észlelés és differenciálás területét is. A párok – a hajók és a kapitányuk – ugyanis nem egyformák, hanem hasonlóak! Bizonyos minták, színek, formák alapján beazonosíthatóak, például a hajó vitorlája és a kapitány ruhája azonos mintájú stb. Minden párnál azonos az ég színe és a tenger színe, valamint a hullámok formája. A párok megtalálása tehát akkor lehetséges, ha minél pontosabban meg tudjuk jegyezni, mi van a kártyákon, és fel tudjuk ismerni a visszatérő motívumokat. Verbális memóriához szintén nehezen köthető, így tudunk a vizuális memóriára fókuszálni.

Tipp1: ha a vizuális figyelmet szeretnénk fejleszteni, akkor játszhatjuk úgy kiteszünk középre egy hajót vagy 1 kapitányt. Az összes többi kártyát egy lefordított pakliba rakjuk és egyesével felfordítjuk. Amikor az eredetileg középre rakott kártya párja bukkan elő, rá kell csapni a kártyára. Aki előbb csapott, az viheti magával a párt, és az győz, aki többet gyűjtött.

Tipp2: Tovább tudjuk nehezíteni, ha egyszerre 2 vagy akár 3 lap is van középen, amiknek keresni kell a párját. Hibás válaszért vehetünk vissza a már megnyert kártyák közül, ha nagyon szigorúan akarjuk játszani, és egyúttal az impulzusgátlást is erősíthetjük. A lapok visszavétele akkor is szóba jöhet, ha a gyerekek rájönnek, hogy nincs vesztenivalójuk azzal, hogy folyamatosan csapnak.

Jó szórakozást!

Bemutatkozás – Artai Monika

  • Hogyan szoktál bemutatkozni klienseid számára?

Számomra a bemutatkozás a kapcsolatteremtés első lépése. A felnőtt kliensekkel meghatározzuk a segítségkérés mibenlétét és ehhez kapcsolódóan megbeszéljük mi történik, történhet egy ülésen, mivel és hogyan fogunk dolgozni. Néhány szóban elmondom ki vagyok, hol lehet “utánam járni” . Fontosnak tartom, hogy ha ismeretlenül, vagy valaki ajánlására megkeres valaki, legyen valami támpontja velem kapcsolatosan.

Gyerekek esetében elsőként mindig csak a szülőket várom, egy első interjúra, bemutatkozásra. Ezt követi a gyerekekkel való találkozás. Megtudakolom, tudja-e miért van itt. Miután fényt derítünk a helyzetre, elmesélem nekik, hogy a szüleikkel már találkoztam, ezért lesz néhány dolog, amit tudhatok róluk. Elmesélem mit is csinál egy pszichológus, és kitaláljuk, hogy együtt milyen tevékenységeket fogunk folytatni. Megbeszéljük mit jelent a titoktartás, de az is tudnia kell, hogy időről időre a szülőkkel is kapcsolatba kerülök.

A kamasznál kiemelten fontos, hogy értsék, amit beszélünk az köztünk marad, de cél lehet pl. egy konfliktuózus szülő-gyerek viszony csomóinak kibogozása.

A munkában számomra fontos a játékosság, ugyanakkor tapasztalatomból adódóan nagyon határozottan térek rá a nehezebb, komolyabb témákra is. A pszichodráma és a meseterápia is sokat segítenek abban, hogy a kettő közötti egyensúlyt fent lehessen tartani. Fontos, hogy nevetni is tudjunk, amikor arra van szükség és tudjam “tartani” klienseimet, amikor fájdalmasabb témák kerülnek átbeszélésre.

  • Régóta dolgozol a szakmában, sokféle irányban képződtél eddig és képzed magad tovább a mai napig. Hogy tekintesz a hozzád forduló kliensekre?

A sokféle képzettség – azért nem is olyan sokféle 🙂 Egyébként meg a módszerek megválasztásában, terápiás célok és eszközök összehangolásában segít. Bárki, aki hozzám fordul eljutott odáig, hogy valami szenvedést, nehézséget, problémát okoz a számára. Elakadt valahol, valamiben, elfogytak az erőforrásai. A cél a közös út megtalálása, a támogatás, a kisérés, az elveszettnek hitt kulcsok megtalálása. Mindebben a pszichodráma, a meseterápia és a pszichológia tanácsadással és klinikai (egészségügyi) munkával foglalkozó tudásanyaga is hasznos támpontokat adnak természetesen.

  • Hogyan zajlik nálad az első szakasz (első interjú, diagnosztika)? Egyáltalán mit értesz ez alatt? Mit takar ez a te szakmai szemeddel nézve?

Az első interjú probléma-térkép felrajzolása. Gyermekek esetében először a szülők szemüvegén keresztül ismerem meg a leendő klienst. Fontos feltárni, hogy kinek, milyen súllyal esik latba a hozott problémája, nem beszélve arról, hogy valójában kié is a probléma.

Minden első találkozás egy “megfelelési-teszt” is. Az egymásról szerzett kölcsönös benymások alapján kiderül, hogy tudunk-e majd közösen dolgozni.

Nagyon fontos számomra, hogy alapvetően folyamatokban és nem diagnosztikus kritériumokban gondolkozom.

A diagnosztika érdekes kérdés: gyermekek estében a “közös játék, beszélgetés” része, hozzájárul a terápiás kapcsolat mélyüléséhez. Klasszikus értelemben, –  ha valaki terápiára jelentkezik (kamasz, vagy felnőtt kliens), – a diagnosztikának a folyamatban van és lehet helye.

  • Mit tartasz a nálad zajló tanácsadások vagy terápiák fontos célkitűzéseinek?

A hozzám forduló kliens számára megteremtődjön az elfogadó, biztonságot nyújtó légkör, amiben, illetve aminek segítségével megkezdődhet a gyógyuláshoz vezető út.

  • Munkád során mit tapasztalsz, milyen problémákkal választanak téged?

Úgy vettem észre, hogy az életszakaszaim hatással voltak arra, milyen problémák “találtak meg”. Sok éve a gyermekvédelmi munka után a nehezen kezelhető kamaszok, a családi traumák okozta nehézségek erősebben jelen voltak. A szülővé válásom a várandósságtól kezdve a gyermeknevelési gondok, testvérkapcsolatok, gyermeki és szülői szorongások felé fordította a figyelmemet.

Felnőtt kliensek esetében az önismereti igénytől az életválságokon, pátkapcsolati nehézségeken,  keresztül a pszichoszomatikus problémákon át nagyon sokféle gonddal jelentkeznek be hozzám. A munkában töltött idő alatt pedig volt időm már mindegyik területben elmélyedni.

  • A Balansz Központban nagyon hamar elindult az itteni első kamasz dráma csoportototk és már a második csoportot indítjátok. Hogy vagy ezekkel a csoportokkal? Mintha fontos lenne számodra a kamaszok ügye…

Imádom ezt a korosztályt – a kamaszkor maga a pszichodráma. A felnövekedés úvesztőjében jól el lehet kavarodni: testen kívül (baráti, családi és párkapcsolatok) és testen belüli (hormonok, sok alvás, külalak) eget rengető változásokon megy keresztül egy ember. Egyszer csak minden harc lesz, aztán két perc múlva már könnyed játék. A szülők és a fiatalok is értetlenül állnak egymás és önmaguk előtt.

  • Pszichológusként elkerülhetetlen a saját önismeret…mindannyiónk számára kötelező… Számodra mit jelentett / mit adott a saját önismereti munkád?

Az önismereti munka mindig ad: szerepcsere ez, egy kicsit a hóhért akasztják… viccet félretéve az önismeret egyrészt egy lélekszervíz, másrész egy folyamatos tanulás a kliens- pszichológus viszony finomságairól. Az önsimeret persze különféle terápiás módszerek elsajátítást is szolgálja: ekkor mi magunk vagyunk a kisérleti alanyok – ki kell próbálni azt, amit a klienseken alkalmazunk, biztonsággal el kell sajátítanunk a módszert.

Kapcsolatközpontú kutyás terápia

A kapcsolatközpontú kutyás terápia egy pszichopedagógiai módszer, melynek célja, hogy óvodás és iskoláskorú gyermekeknek nyújtson segítséget beilleszkedési, magatartási és érzelmi problémáik rendezésében. A kapcsolatközpontú kutyás terápia minden esetben egyéni foglalkozást jelent, időtartama pedig körülbelül 1-1,5, esetleg 2 év. A foglalkozások heti rendszerességgel zajlanak.

A terápiás folyamatot alapvetően három szakaszra bonthatjuk fel, de vannak olyan gyerekek is, akiknek csak egy kis lökés, egy kis támogatás szükséges ahhoz, hogy rendezni tudják a viselkedésüket, ezért néhány esetben a második szakasz elhagyható.

  1. „Feltöltés” vagy „Regressziós” szakasz
  2. Viselkedés rendezése
  3. Zárás, búcsúzás

Az első szakaszban a fő cél, hogy a gyermek és a kutya között erős, kötődésen alapuló szeretetkapcsolat jöjjön létre, hiszen ez a kötődéses kapcsolat lesz az alapja a további szakaszoknak.

Ha a gyermek feltehetően nem szenvedett érzelmi hiányosságokat a korai időszakban, ez az első szakasz a megérkezésre, a kutyával való barátság megkötésére szolgál. Célja továbbá, hogy a gyermek önértékelését, önbizalmát erősítse, így minden játék esetében garantált a sikerélmény.

Amennyiben a korai időszakban a gyermek érzelmileg hiányt szenvedett valamiben, vagy trauma érte, akkor ebben a szakaszban a kutya a korai anya-gyerek kapcsolatot szimbolizálja. Itt megkaphatja a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást, valamint pótolhatja a kutya segítségével azokat a szükségleteit, amiket nem kapott meg. Ilyen „regressziós játék” például, amikor a gyermek elbújik valahol, majd egy szabadon választott non-verbális jellel hívnia kell a kutyát, hogy keresse meg (az esetek nagy többségében a sírás imitációját választják a gyerekek). A kutya a hívásra odamegy a gyermekhez, és megszeretgetik egymást, összebújnak. Ebben a szakaszban a szenzoros feladatok dominálnak, hangsúlyos a testi kontaktus és a gondoskodás élménye.

Ez a szakasz általában néhány hónapig tart. Akkor van vége, amikor a gyermek képes biztonságos kötődést kialakítani a kutyával.

Második szakasz: a kutya mint tükör.

Ennek a szakasznak a fő célja a problémát jelentő viselkedés rendezése. A kutya itt már a kortárs kapcsolatok modellje. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy amit egy barát nem tűrne el a gyermektől, azt a kutyának sem kell. Nem parancsolgathat neki, nem lehet vele szemben durva. Meg kell tanulnia kompromisszumokat kötni, helyesen kifejezni az érzelmeit és ráhangolódni a másik félre. Olyan életszerű helyzeteket idézünk elő, ami várhatóan előhozza a már ismert problémás viselkedést, de a gyermek segítséget kap abban, hogy alternatív megoldási módokat tanuljon. Például ha a gyermek szeretne ötödjére is végigmenni a kutyával az agility pályán, de a kutya már láthatóan fárad, akkor a gyermeknek ezt el kell tudnia fogadni, és meg kell tanulnia rugalmasan reagálni a helyzetre. Ez lehet akár az is, hogy egy másik kutyával folytatja az agilityt, de választhatja azt, hogy inkább összebújik a fáradt kutyával vagy megfésüli.

Míg az első szakaszban a gyermek a saját érzelmeiről, a saját fontosságáról és a saját érdekeinek az érvényesítéséről tanul, addig a második szakaszban már a társas viselkedés szabályait kell rugalmasan alkalmaznia. Előfordulhat az is, hogy a gyermek túlságosan durva, követelőző a kutyával szemben. Nehéz feladatok teljesítését várja el tőle folyamatosan, dicséret nélkül, ugyanakkor mérges a kutyára, ha az hibázik. Ilyen és ehhez hasonló helyzetekben a kutya dönthet úgy, hogy ebben a formában nem szeretne tovább részt venni a feladatban, megteheti, hogy teljesen passzívvá válik, a terapeuta feladata pedig, hogy megértesse a gyermekkel, mit kéne másképp csinálnia ahhoz, hogy helyreállhasson a közöttük lévő kapcsolat. Ebben a szakaszban kifejezetten szeretek érzékeny kutyákkal dolgozni, hiszen ők adják a legtöbb visszajelzést a gyermek viselkedésével kapcsolatban. Hiperaktív gyerekeknél is nagyon hasznos ebben a szakaszban az érzékeny kutya jelenléte, mert a jelzi nekik, ha túlpörögnek, impulzívvá válnak, esetleg már ijesztő amit csinálnak. Így annak érdekében, hogy a játék mehessen tovább, kontrollálni kell a viselkedésüket.

Búcsúzás, zárás

A zárásra akkor kerülhet sor, amikor a gyermek képessé vált arra, hogy felismerje és adekvát módon kifejezze a saját érzelmeit és szabályozza az ehhez kapcsolódó viselkedését. Képessé kell válnia arra, hogy felismerje és figyelembe vegye a másik fél érzéseit, igényeit. Ebben a szakaszban már a gyermek kissé távolodik a kutyától, és a figyelme középpontjában sokkal inkább a terapeuta áll. Ahogyan közeledik a lezárás pillanata, egyre fontosabbá és erősebbekké kell válniuk az emberi kapcsolatainak, hiszen végső soron ez a célja a terápiának.

Szupervízió

A kapcsolatközpontú kutyás terápia alkalmazásában Dr. Szamosi Éva, gyermek klinikai  szakpszichológus, pszichoterapeuta, integratív szupervízor van a segítségemre a kezdetektől fogva.

 

A cikket Pieke Noémi írta, az ő munkamódszerét mutatja be.