Balansz Egészségfejlesztő Központ
1024 Budapest, Kút utca 3.
Telefonszám
+36 30 308 6379
Email
info@balanszek.hu

Bemutatkozás – Artai Monika

  • Hogyan szoktál bemutatkozni klienseid számára?

Számomra a bemutatkozás a kapcsolatteremtés első lépése. A felnőtt kliensekkel meghatározzuk a segítségkérés mibenlétét és ehhez kapcsolódóan megbeszéljük mi történik, történhet egy ülésen, mivel és hogyan fogunk dolgozni. Néhány szóban elmondom ki vagyok, hol lehet „utánam járni” . Fontosnak tartom, hogy ha ismeretlenül, vagy valaki ajánlására megkeres valaki, legyen valami támpontja velem kapcsolatosan.

Gyerekek esetében elsőként mindig csak a szülőket várom, egy első interjúra, bemutatkozásra. Ezt követi a gyerekekkel való találkozás. Megtudakolom, tudja-e miért van itt. Miután fényt derítünk a helyzetre, elmesélem nekik, hogy a szüleikkel már találkoztam, ezért lesz néhány dolog, amit tudhatok róluk. Elmesélem mit is csinál egy pszichológus, és kitaláljuk, hogy együtt milyen tevékenységeket fogunk folytatni. Megbeszéljük mit jelent a titoktartás, de az is tudnia kell, hogy időről időre a szülőkkel is kapcsolatba kerülök.

A kamasznál kiemelten fontos, hogy értsék, amit beszélünk az köztünk marad, de cél lehet pl. egy konfliktuózus szülő-gyerek viszony csomóinak kibogozása.

A munkában számomra fontos a játékosság, ugyanakkor tapasztalatomból adódóan nagyon határozottan térek rá a nehezebb, komolyabb témákra is. A pszichodráma és a meseterápia is sokat segítenek abban, hogy a kettő közötti egyensúlyt fent lehessen tartani. Fontos, hogy nevetni is tudjunk, amikor arra van szükség és tudjam “tartani” klienseimet, amikor fájdalmasabb témák kerülnek átbeszélésre.

  • Régóta dolgozol a szakmában, sokféle irányban képződtél eddig és képzed magad tovább a mai napig. Hogy tekintesz a hozzád forduló kliensekre?

A sokféle képzettség – azért nem is olyan sokféle 🙂 Egyébként meg a módszerek megválasztásában, terápiás célok és eszközök összehangolásában segít. Bárki, aki hozzám fordul eljutott odáig, hogy valami szenvedést, nehézséget, problémát okoz a számára. Elakadt valahol, valamiben, elfogytak az erőforrásai. A cél a közös út megtalálása, a támogatás, a kisérés, az elveszettnek hitt kulcsok megtalálása. Mindebben a pszichodráma, a meseterápia és a pszichológia tanácsadással és klinikai (egészségügyi) munkával foglalkozó tudásanyaga is hasznos támpontokat adnak természetesen.

  • Hogyan zajlik nálad az első szakasz (első interjú, diagnosztika)? Egyáltalán mit értesz ez alatt? Mit takar ez a te szakmai szemeddel nézve?

Az első interjú probléma-térkép felrajzolása. Gyermekek esetében először a szülők szemüvegén keresztül ismerem meg a leendő klienst. Fontos feltárni, hogy kinek, milyen súllyal esik latba a hozott problémája, nem beszélve arról, hogy valójában kié is a probléma.

Minden első találkozás egy “megfelelési-teszt” is. Az egymásról szerzett kölcsönös benymások alapján kiderül, hogy tudunk-e majd közösen dolgozni.

Nagyon fontos számomra, hogy alapvetően folyamatokban és nem diagnosztikus kritériumokban gondolkozom.

A diagnosztika érdekes kérdés: gyermekek estében a “közös játék, beszélgetés” része, hozzájárul a terápiás kapcsolat mélyüléséhez. Klasszikus értelemben, –  ha valaki terápiára jelentkezik (kamasz, vagy felnőtt kliens), – a diagnosztikának a folyamatban van és lehet helye.

  • Mit tartasz a nálad zajló tanácsadások vagy terápiák fontos célkitűzéseinek?

A hozzám forduló kliens számára megteremtődjön az elfogadó, biztonságot nyújtó légkör, amiben, illetve aminek segítségével megkezdődhet a gyógyuláshoz vezető út.

  • Munkád során mit tapasztalsz, milyen problémákkal választanak téged?

Úgy vettem észre, hogy az életszakaszaim hatással voltak arra, milyen problémák “találtak meg”. Sok éve a gyermekvédelmi munka után a nehezen kezelhető kamaszok, a családi traumák okozta nehézségek erősebben jelen voltak. A szülővé válásom a várandósságtól kezdve a gyermeknevelési gondok, testvérkapcsolatok, gyermeki és szülői szorongások felé fordította a figyelmemet.

Felnőtt kliensek esetében az önismereti igénytől az életválságokon, pátkapcsolati nehézségeken,  keresztül a pszichoszomatikus problémákon át nagyon sokféle gonddal jelentkeznek be hozzám. A munkában töltött idő alatt pedig volt időm már mindegyik területben elmélyedni.

  • A Balansz Központban nagyon hamar elindult az itteni első kamasz dráma csoportototk és már a második csoportot indítjátok. Hogy vagy ezekkel a csoportokkal? Mintha fontos lenne számodra a kamaszok ügye…

Imádom ezt a korosztályt – a kamaszkor maga a pszichodráma. A felnövekedés úvesztőjében jól el lehet kavarodni: testen kívül (baráti, családi és párkapcsolatok) és testen belüli (hormonok, sok alvás, külalak) eget rengető változásokon megy keresztül egy ember. Egyszer csak minden harc lesz, aztán két perc múlva már könnyed játék. A szülők és a fiatalok is értetlenül állnak egymás és önmaguk előtt.

  • Pszichológusként elkerülhetetlen a saját önismeret…mindannyiónk számára kötelező… Számodra mit jelentett / mit adott a saját önismereti munkád?

Az önismereti munka mindig ad: szerepcsere ez, egy kicsit a hóhért akasztják… viccet félretéve az önismeret egyrészt egy lélekszervíz, másrész egy folyamatos tanulás a kliens- pszichológus viszony finomságairól. Az önsimeret persze különféle terápiás módszerek elsajátítást is szolgálja: ekkor mi magunk vagyunk a kisérleti alanyok – ki kell próbálni azt, amit a klienseken alkalmazunk, biztonsággal el kell sajátítanunk a módszert.