Balansz Egészségfejlesztő Központ
1024 Budapest, Kút utca 3.
Telefonszám
+36 30 308 6379
Email
info@balanszek.hu
ocd szabályos rend

5 tévhit az OCD-ről

A gyakran félreértelmezett obszesszív-kompulzív zavar sokaknak súlyos küzdelmet jelent.

Munkatársunk, Nádas Beáta szervezet- és munka szakpszichológus írása.

Kevés pszichológiai rendellenesség van, amelyet olyan gyakran értenek félre, mint az OCD-t, vagyis az obszesszív-kényszeres zavart. Sok ember mindennapi szókincsébe került bele, akik gyakran használják a tisztán perfekcionista jellemvonások vagy a szőrszállhasogatásra hajlamos személyek leírására. Noha a közösségi médiában rengeteg olyan mém található, amely az alapján diagnosztizál nálunk OCD-t, hogy zavarnak minket a ferdén felakasztott festmények vagy a rendetlenül hagyott könyvek a polcon, de valójában az igazság sokkal súlyosabb: az OCD bénítólag hathat az emberre.

Az OCD-vel rendelkező személy világában az ördögi gondolatkörök és viselkedések intenzív szorongást és jelentős zavart okoznak a mindennapi életben.

Mi az OCD?

Mi az OCD valójában? A Mentális Rendellenességek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSM-IV) leírja, hogy OCD esetén az érintett személy tolakodó, nyomasztó gondolatokkal (rögeszmék) és ismétlődő, rituális szokásokkal harcol, amelyek arra hivatottak, hogy feloldják az e gondolatok szülte szorongását. Ezek a rituális viselkedésminták a kényszerek. Habár nem mindenki, aki OCD-vel rendelkezik jellemezhető mindkettővel, de a legtöbben igen. Ezek az ördögi gondolatkörök és viselkedések intenzív szorongást és jelentős zavart okoznak a mindennapi életben. Szerencsére van remény a gyógyulásra, és számos hatékony kezelési módszer létezik.

ocd méricskélés

Tévhitek

1. tévhit: Az OCD azt jelenti, hogy perfekcionista vagy.

Ez az állítás hamis. Lehet, hogy saját értelmezésünkben az “OCD” az perfekcionizmus szinonimája, de ez egy téves felfogás, amelynek gyakran nincs valóságalapja. Az OCD-ben szenvedők úgy érezhetik, hogy kontrollt vesztettek, vagyis elvesztek a rögeszmék és kényszerek világában. Az ilyen helyzeteket a legkevésbé se találják tökéletesnek. Nem arról van szó, hogy a dolgokat pontosan úgy akarjuk, hogy megtörténjenek, ahogyan azt elképzeltünk.

Egy folyamatos küzdelemről van szó, hogy lecsendesítsük a fáradthatatlanul tolakodó és kínzó gondolatokat, és azokat a kényszereket, amelyek kétségbeesett próbálkozások arra, hogy elüldözzék ezeket a kínzó gondolatokat.

2. tévhit: Az OCD azt jelenti, hogy rendkívül precíz vagy, vagy hogy félsz a baktériumoktól.

Ez az állítás szintén nem igaz. Bár néhány obszesszív-kompulzív zavarban szenvedő személynek lehetnek olyan rögeszméi, amelyeknek részei a beszennyeződéstől való félelem és a kézmosás kényszere, sokaknál ez nem jellemző. A bármivel kapcsolatban lehetnek az embernek megszállott gondolati, ahol a szennyeződéstől való félelem, igaz a COVID óta egyre inkább elterjedt, de csak egy altípusa az ilyesfajta gondolatoknak. Például sokan, akik azzal, hogy halmoznak tárgyakat veszélyes életkörülményeket teremtenek maguknak, valójában obszesszív-kompulzív zavar tüneteitől szenvednek.

ocd szomorúság

3. tévhit: Az OCD csupán egy személyiségtípus.

Nem, nem az. Az obszesszív-kompulzív zavar valódi pszichológiai rendellenesség, amely óriási nehézségeket és kihívásokat okozhat, valamint sokféle személyiségű ember szenvedhet benne.

ocd borsók szabályosan

4. tévhit: Az OCD-ben szenvedőknek csak meg kellene tanulniuk lazítaniuk.

Ez sem igaz. Az OCD-ben szenvedő személy vitathatatlanul szorongással küzd, de ez abból fakad, hogy a rögeszmék, idegesítő gondolatmenetek és szokásminták betolakodnak az egyén tudatába, aki ilyenkor úgy érezheti, hogy ezek a gondolatok teljesen áthatják az életét. Az OCD -ben szenvedő emberek gyakran úgy érzik, hogy agyuk az ellenségük. Az OCD-vel rendelkező személynek, ha pihenést és lazítást javaslunk, az körülbelül ugyanannyira hasznos, mintha egy depressziós embernek tanácsolnánk, hogy legyen boldog.

5. tévhit: Aki OCD-ben szenved, az egyszerűen ilyen ember, nem lehet rajta segíteni.

Szerencsére ez nincs így, mivel, ha obszesszív-kompulzív zavarról van szó, még a súlyos esetekben is, határozottan van ok reményre. A kognitív viselkedésterápia bizonyos típusai, például az ERP (expozíció és válaszmegelőzés) ígéretes eredményeket mutat, illetve a különböző antidepresszánsok esetében is pozitív hatásról számolnak be.

 

Forrás:

https://www.psychologytoday.com/us/blog/friendship-20/202109/5-myths-about-ocd