Balansz Egészségfejlesztő Központ
1055 Budapest, Stollár Béla utca 3.
Telefonszám
+36 30 308 6379
Email
info@balanszek.hu

Bemutatkozás – Fukker Ágnes

  • Bemutatkozás: hogyan szoktál bemutatkozni klienseid számára?

Pszichológus vagyok, aki többféle módszerről tanult már, amik közül kiemelem azt, ami itt és most releváns lehet. Felnőtt és gyerek esetében is (életkornak megfelelően)  hangsúlyozom, hogy ez egy közös munka, amiben segítek megtalálni a számukra megfelelő megoldást problémájuk, elakadásuk rendezésében. Azt, amiben segítséget várnak tőlem mindig megfogalmaztatom velük, hiszen erre szerződünk.

  • Régóta dolgozol a szakmában, sokfél irányban képződtél eddig és képzed magad tovább a mai napig. Hogy tekintesz a hozzád forduló kliensekre?

Olyan egyéniségeknek tekintem őket, akik elakadtak valahol, vagy éppen mások azt gondolják róluk, hogy elakadtak, de akik birtokában vannak annak, hogy megtalálják adott életszakaszuk jó megoldását. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a belső önvaló megnyilvánulhasson, hogy tudják a hozzám fordulók, hogy ennek birtokában vannak, és hogy ez nem függ másoktól. Úgy tapasztalom, hogy saját magunkba vetett hit megtalálása és gondozása elsődleges a mentálhigiéné  területén, korosztálytól függetlenül.

  • Hogyan zajlik nálad az első szakasz (első interjú, diagnosztika)? Egyáltalán mit értesz ez alatt? Mit takar ez a te szakmai szemeddel nézve?

Annak ellenére, hogy klinikus vagyok, nem gondolkozom diagnózisokban. Fő irányvonalak vannak természetesen, de orientálódásnál ez nem több. Elsősorban az érdekel, hogy a “tünethordozó” mit gondol nehézségéről. Vajon kinek a problémájáról van szó? Az első interjún ezt is próbáljuk kideríteni.

Számomra az első interjú egy találkozás kezdete, ahol mindnyájan megpróbáljuk megérezni azt, hogy jó helyen vagyunk-e. Talán a kliens szempontjából rögtön érthető miről is lehet szó: együtt tud-e működni azzal az emberrel, akihez került, ki tud-e épülni a bizalom stb. De én a szakember szempontjából is ugyanilyen fontosnak tartom ezeket a kérdéseket.

Nagyon meghatározó számomra a nehézség, probléma genezise. Milyen minták, hitrendszerek tartják fenn az elakadást és mi ezeknek a funkciójuk? Természetesen nem több éves analízisről beszélek, de érzékenyen figyelve a másikat, ezek előkerülhetnek, akár az első interjúban is.

  • Mit tartasz a nálad zajló tanácsadások vagy terápiák fontos célkitűzéseinek?

Ez számomra nagyon egyszerű: kezdjen el hinni saját magában, tisztelje és szeresse magát, mert ha ez megvan, akkor saját erőforrásait is birtokba veheti és senki nem állíthatja meg:)

Tanácsadásnál a fő hangsúly a “képes vagyok rá” és “mi módon, hogyan  vagyok képes rá”-n van, terápiában már dolgozhatunk a “mi történik, ha mégsem sikerül” kérdésein.

  • Munkád során mit tapasztalsz, milyen problémákkal választanak téged?

Szívesen dolgozom szülőkkel-csecsemőkkel, kisgyerekekkel, de felnőttekkel is. Tapasztalatom, hogy gyereknevelés területén nagyon sok a bizonytalanság, a “józan ész” helyreállításában pedig számos sikert könyvelhetek el. Az eddigi munkáimból adódóan (mint például az iskolapszichológia) talán inkább a rövid, lényegretörő, megoldásközpontú tanácsadás az, amivel kapcsolatban többen keresnek legyen szó csecsemőgondozásról, óvodai konfliktusokról, vagy iskolai nehézségekről.

  • Mit gondolsz miért téged választanak ezekkel a kérdésekkel?

Az intézményeken keresztül sokan ismerték már meg a megoldásközpontú oldalam, ez biztosan közrejátszhat. Továbbá talán azért, mert én nem a “tutit” tudom, hanem azt érzem meg, hogy hogyan lehetne kivezetni a klienst a zsákutcából. Nem ijedek meg, ha valami “ nem jön be”, lehet új megoldásokat találni, közösen.

  • Sokáig dolgoztál iskolában is saját terápiás kutyáddal együtt. Hogyan dolgoztok ti együtt? Bemutatnád őt is számomra?!

Nini 3 éves ivartalanított szuka, csoki labrador. Másfél éve terápiás kutya. Nagy rutinja van gyerek vonalon, mert 5 hónapos kora óta járt velem abba az általános iskolában, ahol 2017 januárjáig dolgoztam. Az ott zajló egyéni üléseken is szerephez jutott, ahogy azt a gyerek igényelte (de valahogy mindig igényelte:)). Gyógypedagógus kolléganővel SNI-s (sajátos nevelési igényű) gyerekek egyéni fejlesztésében is részt vett. Az iskolában, alsó tagozaton logopédiai osztályok működnek, itt csoportos (3-4 fő) fejlesztésben vettünk részt. Rendszeresen jártunk közösségfejlesztő és önismetet fejlesztő osztályfőnöki órákra. Szünetekben kint játszott a gyerekekkel és a tanárinak is állandó látogatója volt. Mondhatjuk, hogy együtt élt az iskolával, pedagógusok és gyerekek egyaránt keresték társaságát, töltődtek általa. (A képeken látható másik, fekete óriás uszkár kutya Tréfa, aki egy éves és ő még tanuló kutya. A legközelebbi interjú alkalmával mutatkozik majd be.)

  • Pszichológusként elkerülhetetlen a saját önismeret…mindannyiónk számára kötelező… Számodra mit jelentett / mit adott a saját önismereti munkád?

Mivel saját magunkkal dolgozunk, elengedhetetlen magunk karbantartása, és azt gondolom, ez nem egy olyan terület, amit egyszer rendbe raktam és akkor kész. Különböző életszakaszainkban más-más feladatot kell megoldanunk, ami új kérdéseket vett fel.

Saját önismereti munkám (és életkorom, élethelyzetem:) hozadéka, hogy tisztába vagyok erősségeimmel és gyengeségeimmel. Sokkal türelmesebb vagyok a hozzám fordulókhoz, mint korábban, jóleső érzéssel elfogadom, hogy mindenki csak saját ütemében tud haladni. Saját megélés okán hitelesen tudom közvetíteni azokat az alapértékeket, amiről már írtam.

 

Bemutatkozás – Artai Monika

  • Hogyan szoktál bemutatkozni klienseid számára?

Számomra a bemutatkozás a kapcsolatteremtés első lépése. A felnőtt kliensekkel meghatározzuk a segítségkérés mibenlétét és ehhez kapcsolódóan megbeszéljük mi történik, történhet egy ülésen, mivel és hogyan fogunk dolgozni. Néhány szóban elmondom ki vagyok, hol lehet “utánam járni” . Fontosnak tartom, hogy ha ismeretlenül, vagy valaki ajánlására megkeres valaki, legyen valami támpontja velem kapcsolatosan.

Gyerekek esetében elsőként mindig csak a szülőket várom, egy első interjúra, bemutatkozásra. Ezt követi a gyerekekkel való találkozás. Megtudakolom, tudja-e miért van itt. Miután fényt derítünk a helyzetre, elmesélem nekik, hogy a szüleikkel már találkoztam, ezért lesz néhány dolog, amit tudhatok róluk. Elmesélem mit is csinál egy pszichológus, és kitaláljuk, hogy együtt milyen tevékenységeket fogunk folytatni. Megbeszéljük mit jelent a titoktartás, de az is tudnia kell, hogy időről időre a szülőkkel is kapcsolatba kerülök.

A kamasznál kiemelten fontos, hogy értsék, amit beszélünk az köztünk marad, de cél lehet pl. egy konfliktuózus szülő-gyerek viszony csomóinak kibogozása.

A munkában számomra fontos a játékosság, ugyanakkor tapasztalatomból adódóan nagyon határozottan térek rá a nehezebb, komolyabb témákra is. A pszichodráma és a meseterápia is sokat segítenek abban, hogy a kettő közötti egyensúlyt fent lehessen tartani. Fontos, hogy nevetni is tudjunk, amikor arra van szükség és tudjam “tartani” klienseimet, amikor fájdalmasabb témák kerülnek átbeszélésre.

  • Régóta dolgozol a szakmában, sokféle irányban képződtél eddig és képzed magad tovább a mai napig. Hogy tekintesz a hozzád forduló kliensekre?

A sokféle képzettség – azért nem is olyan sokféle 🙂 Egyébként meg a módszerek megválasztásában, terápiás célok és eszközök összehangolásában segít. Bárki, aki hozzám fordul eljutott odáig, hogy valami szenvedést, nehézséget, problémát okoz a számára. Elakadt valahol, valamiben, elfogytak az erőforrásai. A cél a közös út megtalálása, a támogatás, a kisérés, az elveszettnek hitt kulcsok megtalálása. Mindebben a pszichodráma, a meseterápia és a pszichológia tanácsadással és klinikai (egészségügyi) munkával foglalkozó tudásanyaga is hasznos támpontokat adnak természetesen.

  • Hogyan zajlik nálad az első szakasz (első interjú, diagnosztika)? Egyáltalán mit értesz ez alatt? Mit takar ez a te szakmai szemeddel nézve?

Az első interjú probléma-térkép felrajzolása. Gyermekek esetében először a szülők szemüvegén keresztül ismerem meg a leendő klienst. Fontos feltárni, hogy kinek, milyen súllyal esik latba a hozott problémája, nem beszélve arról, hogy valójában kié is a probléma.

Minden első találkozás egy “megfelelési-teszt” is. Az egymásról szerzett kölcsönös benymások alapján kiderül, hogy tudunk-e majd közösen dolgozni.

Nagyon fontos számomra, hogy alapvetően folyamatokban és nem diagnosztikus kritériumokban gondolkozom.

A diagnosztika érdekes kérdés: gyermekek estében a “közös játék, beszélgetés” része, hozzájárul a terápiás kapcsolat mélyüléséhez. Klasszikus értelemben, –  ha valaki terápiára jelentkezik (kamasz, vagy felnőtt kliens), – a diagnosztikának a folyamatban van és lehet helye.

  • Mit tartasz a nálad zajló tanácsadások vagy terápiák fontos célkitűzéseinek?

A hozzám forduló kliens számára megteremtődjön az elfogadó, biztonságot nyújtó légkör, amiben, illetve aminek segítségével megkezdődhet a gyógyuláshoz vezető út.

  • Munkád során mit tapasztalsz, milyen problémákkal választanak téged?

Úgy vettem észre, hogy az életszakaszaim hatással voltak arra, milyen problémák “találtak meg”. Sok éve a gyermekvédelmi munka után a nehezen kezelhető kamaszok, a családi traumák okozta nehézségek erősebben jelen voltak. A szülővé válásom a várandósságtól kezdve a gyermeknevelési gondok, testvérkapcsolatok, gyermeki és szülői szorongások felé fordította a figyelmemet.

Felnőtt kliensek esetében az önismereti igénytől az életválságokon, pátkapcsolati nehézségeken,  keresztül a pszichoszomatikus problémákon át nagyon sokféle gonddal jelentkeznek be hozzám. A munkában töltött idő alatt pedig volt időm már mindegyik területben elmélyedni.

  • A Balansz Központban nagyon hamar elindult az itteni első kamasz dráma csoportototk és már a második csoportot indítjátok. Hogy vagy ezekkel a csoportokkal? Mintha fontos lenne számodra a kamaszok ügye…

Imádom ezt a korosztályt – a kamaszkor maga a pszichodráma. A felnövekedés úvesztőjében jól el lehet kavarodni: testen kívül (baráti, családi és párkapcsolatok) és testen belüli (hormonok, sok alvás, külalak) eget rengető változásokon megy keresztül egy ember. Egyszer csak minden harc lesz, aztán két perc múlva már könnyed játék. A szülők és a fiatalok is értetlenül állnak egymás és önmaguk előtt.

  • Pszichológusként elkerülhetetlen a saját önismeret…mindannyiónk számára kötelező… Számodra mit jelentett / mit adott a saját önismereti munkád?

Az önismereti munka mindig ad: szerepcsere ez, egy kicsit a hóhért akasztják… viccet félretéve az önismeret egyrészt egy lélekszervíz, másrész egy folyamatos tanulás a kliens- pszichológus viszony finomságairól. Az önsimeret persze különféle terápiás módszerek elsajátítást is szolgálja: ekkor mi magunk vagyunk a kisérleti alanyok – ki kell próbálni azt, amit a klienseken alkalmazunk, biztonsággal el kell sajátítanunk a módszert.