Válasszuk a vegyes csoportot az óvodában?
Közeledik az óvodai beiratkozás időszaka. Érthető, ha a szülők felelősséggel és informáltan szeretnének a gyermekük érdekében jó döntést hozni, és rengeteg szempontot próbálnak mérlegelni, átgondolni. Így gyakran kérdezik tőlem ebben az időszakban, mit gondolok, melyik a jobb? Az életkorilag homogén, vagy pedig az ún. heterogén (vegyes csoport)?
Munkatársunk, Csaba Eszter, pszichológus, pszichológia szakos tanár, családterapeuta-jelölt írása
Létezik teljesen homogén csoport?
Jelenleg Magyarországon deklaráltan integráló szemlélettel dolgoznak az intézmények, sőt, az egész oktatásügy. Vagyis tulajdonképpen elismeri a rendszer, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekeket együtt érdemes nevelni és oktatni a többi gyerektársukkal. Ez azért is nagyon logikus, mert papírtól és címkéktől (SNI-től) függetlenül általában az azonos korú lurkók képességei (képességprofilja) is nagyon eltérőek. Tehát, akárhonnan is nézünk egy adott csoportot, nem létezik homogén, teljesen azonos igényű kicsikből álló óvodai csapat. Még akkor sem, ha minden gyerek ugyanazon a napon született.
Ebből következik, hogy a pedagógusoknak fel kell készülniük a differenciáló munkára. Azaz hogy a kezük alatt fejlődő gyermekek eltérő aktuális állapotához, képességeihez igazított módszerekkel, eszközökkel érjék el a kívánt, egyénre szabott szükséges pedagógiai hatást. Ez a szemlélet nem csak a heterogén, hanem az életkorilag homogén csoportokban is kötelező. Ismerni és követni kell minden egyes gyermek fejlődési útját. Fentiek alapján már rögtön érthető, hogy a felkészült intézmény és a kompetens óvónő a rá bízott gyermekekkel csoportösszetételtől függetlenül képes a differenciálásra, vagyis ilyen szempontból nem lehet nagy különbség a vegyes és a homogén csoportok között.
A szociális készségek fejlődése a vegyes csoportban
Sok szülőt az rettenti el a vegyes csoporttól, hogy kisebb gyermekét féltenie kell a nagyobbaktól, az idősebb lurkót pedig attól, hogy visszahúzzák a fejlődésben a nála fiatalabbak. Nos, a világ most olyan fejlődésen megy át, ami alapján feltételezzük, hogy a jövő embere akkor fog tudni jól érvényesülni, ha együttműködő, rugalmas, jól kommunikál, igazi kreatív csapatjátékos. A vegyescsoport pedig ebből a szempontból a lehető legéletközelibb közeg a szociális készségek fejlesztéséhez. A kicsik látják maguk előtt a jó példát, motiváltak, a nagyobbak pedig türelmet, gondoskodást, odafigyelést tanulnak. Itt szeretném megjegyezni, hogy a tudatosan alakított csoportokban a nevelési hatás jó részét nem a fél órás foglalkozások, hanem az egésznapos együttlét adja. Arról nem is beszélve, hogy ebben az életkorban milyen fontos a szabadjáték, illetve a gyermekek által közösen konstruált játék. Szakmailag felkészült pedagógus ezeket a helyzeteket a gyermekek javára fordítja.
Érdemes tájékozódni
Érdemes ellátogatni több intézménybe, megismerkedni az óvoda légkörével, alapelvekkel, házirenddel, pedagógiai programmal. Benézni a csoportokba, figyelni az udvaron játszó gyerekeket, „beleszagolni” a levegőbe. Természetesen idősebb helyi gyerekek szüleivel is lehet szót váltani a tapasztalatokról. Alapvetően pedig a legfontosabb, hogy tisztázzuk és realizáljuk a saját elképzeléseinket, gyermekünk igényeit. Emellett ismerkedjünk meg a jövendő pedagógusokkal. Ha mindezek után is bizonytalanok vagyunk, a csoportválasztás kérdésében (is) kérhetünk segítséget a lakóhely szerinti pedagógiai szakszolgálattól, akik tapasztaltak a környék intézményeivel kapcsolatban.
A cikket két édesanya gondolataival zárnám, akik már megtapasztalták a vegyes csoportok előnyeit. Ilyen, hogyha engedjük a gyermekeknek, hogy megismerjék egymás sokszínűségét és tanuljanak egymástól:
„Tegnap Beni egyik csoporttársa meghívta őt a szülinapi bulijára. Az ünnepelt 6 éves lesz. A fiam 3,5 éves. A barátságban nem számít a kor…”
„Amikor a fiam bekerült, sok nagy vette körül. És bizony agyon babusgatták. Most ő teszi ugyanezt. Tavaly volt egy eset, nagyon bántotta a fiamat. Egy kisfiú állandóan rombolt. Nem tudott játszani. Mindenki mérgeskedett vele, nem szívesen játszottak vele. Mi mondtuk neki, ha ennyire szívén viseli, akkor segítsen neki. Tanítsa meg, hogy kell játszani. Építkezzenek együtt. Hosszú ideig tartott, de ő kitartóan tanította, volt, hogy kiborult, hogy ez nem megy, nem tudom megtanítani. Aztán egyszercsak sikerült. A kisfiú beilleszkedett, és azóta is az egyik legjobb barátja a fiamnak..”
