Tudni vélem
Az internet korában, és amikor szinte bármilyen információ kéznél van, az emberek hajlamosak azt hinni, hogy okosabbak, mint amilyenek valójában. Állítja a Journal of Experimental Psychology: General című folyóiratban megjelent online tanulmány (Searching for Explactions: How the Internet Inflates Estimates of Internal Knowledge).
Munkatársunk, Nádas Beáta szervezet- és munka szakpszichológus írása.
Az internet okosabbá teszi az embereket
A Yale Egyetem kutatói kilenc kísérletet végeztek, majd ezek nyomán kimutatták, hogy amikor az emberek Interneten rákereshetnek valamire, hajlamosak azt gondolni, hogy többet tudnak, mint valójában. Ezt azért gondolják, mert jobban meg tudnak magyarázni kérdéseket, mint amennyire erre valójában képesek. Úgy tűnik, hogy az emberek gyakran összetévesztik azt a képességüket, hogy információkra kereshetnek rá a Google-on keresztül, és hogy ténylegesen képesek bizonyos információt előhívni vagy adott problémát megoldani.
A tanulmány szerint „kognitív eszközök, számoláshoz használt eszközök és külső információforrások kiegészíthetik (segíthetik) az elménk működését”. Ennek bizonyítására a kutatók 152 embert kértek meg, hogy válaszoljanak egy egyszerű kérdésre: „Hogyan működik a cipzár?” A két vizsgálati csoport közül csak az egyik tudott erre rákeresni az Interneten.
Ezt követően a kutatók mindkét csoportnak egy ettől független kérdést tettek fel, ezután a csoportoknak meg kellett becsülnie, hogy mennyire biztosak a válaszuk helyességében. Azok, akiknek korábban volt internet hozzáférésük, saját teljesítményüket jobbra értékelték. A további nyolc kísérletekben, ahol a korábbi helyzetet ismételték meg, hasonló jelenséget tapasztaltak, ami arra derített fényt, hogy az emberek valóban összetévesztik tudásukat azzal a képességükkel, hogy online kereshetnek információt.
(…) az emberek valóban összetévesztik tudásukat azzal a képességükkel, hogy online kereshetnek információt.
Az eredmények párhuzamba állíthatók a pszichológia és a szociológia területén ismert jelenséggel, amikor az emberek valamilyen új információt tanulva, az az érzésük támad, hogy „ezt mindvégig tudták”. Amikor az emberek képesek googleon megkeresni az információkat, ugyanazt az érzést kapják, hogy „mindvégig tudták”, ami néha veszélyesnek bizonyulhat.
A hazai valóság a gyerekek körében
A magyar adatok azt mutatják, hogy a 3 évnél nem idősebb gyermekek 42 százaléka rendszeresen használ valamilyen okoseszközt, amely szám kisiskolás korra 89 százalékra nő, írja az NN Biztosító megbízásából az NRC közreműködésével készült kutatás. Az eredmények megmutatják, hogy a hazai szülők 70 százaléka bevallása szerint, gyermekük napi rendszerességgel használ valamilyen okoseszközt. A felmérés továbbá rávilágít arra, hogy a kisgyermekek 38 százaléka 3 éves kor alatt kezdi el az okostelefon-használatot, többnyire szórakozás céljával és főként a szüleik eszközeit használják.
Egy későbbi kutatás is tanulságos eredményeket publikál. A külföldi adatok és gyermekgyógyászati ajánlások nagyjából ugyan azt írják le. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia 2016-os ajánlása szerint a 18 hónapnál kisebbeknek kerülni kellene a képernyőidőt, kivéve, ha az videócsevegés. A gyermekek másfél és 2 éves kora között, a szakemberek szerint csak akkor lenne szabad képernyőt nézniük, ha a felnőttek ezt figyelemmel kísérik, vagy velük vannak annak érdekében, hogy rögtön elmagyarázhassák, hogy mit látnak. Mikor a gyermek már 2-5 év közötti, akkor sem haladhatja meg a képernyőidő az egy órát, ami ugyanúgy a felnőttel együtt javasolt időtöltés. Az idősebbeknél, 6 év és afölött a következetes korlátozások ajánlottak. Ezek a következetes korlátozások természetesen eltérő módon értelmezhetők minden családban. Nem mindegy, hogy a gyerek mit és hogyan szokott meg, és mekkora feszültséggel jár együtt, ha ezen változtatni akarnak a szülők.
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia 2016-os ajánlása szerint a 18 hónapnál kisebbeknek kerülni kellene a képernyőidőt, kivéve, ha az videócsevegés.
A könyv, mint idejétmúlt adathordozó
„Ahogy a weboldalak böngészésére fordított idő kiszorítja a könyvek olvasására fordított órák számát, ahogy a néhány bájtos üzenetek küldözgetésére fordított idő kiszorítja a mondatok és bekezdések megfogalmazására szánt perceket, ahogy a hivatkozásról hivatkozásra ugrással töltött idő kiszorítja a csendes elmélkedésre és szemlélődésre fordított időmennyiséget, úgy a régi szellemi funkciókat és tevékenységeket támogató asszociációs rendszerek, melyek idegsejtekből, axonokből és dentritekből állnak, funkciót vesztve megszűnnek. Az agy más fontosabb munkára fogja a használaton kívüli idegsejteket és szinapszisokat. Új készségeket és nézőpontokat sajátítunk el, a régieket pedig elfeledjük és levetkőzzük. Gary Small, pszichiáterprofesszor megerősíti ezt: „a digitális eszközök mindennapos használata stimulálja az agysejtek változását és a neurotranszmitterek felszabadulását, fokozatosan erősítve agyunkban az új idegpályákat és gyengítve a régieket.” – írja Nicholas Carr (2014).
(…) ha az olvasás-gondolkodás-kreativitás-kommunikáció lánca megszakad, mert halassan is, de kikopik a szokásainkból ezen lánc alkotóelemei közül bármelyik, akkor jóval nehezebb lesz újraindítani ezt a folyamatot.
Tehát vigyáznunk kell, mutatnak rá a neurológiai terén elért eredmények, hiszen, ha az olvasás-gondolkodás-kreativitás-kommunikáció lánca megszakad, mert ha lassan is, de kikopik a szokásainkból ezen lánc alkotóelemei közül bármelyik, akkor jóval nehezebb lesz újraindítani ezt a folyamatot. Egy kognitív tevékenység jelentősen több erőfeszítést kíván meg tőlünk, mint egy könnyed kattintás a világhálón, amelyhez már annyira hozzászoktunk, hogy jóval kevésbé lesz népszerű a fent leírt kognitív lánc. Azonban a Wikipédia vagy a Google sosem lesz az egyén személyes emléktára, hanem egy olyan külső tárhely marad, amit bármikor elérünk, de nem saját. Ezt csak tanulás és hosszadalmas olvasás útján lehet létrehozni. Tari Annamária egy pszichiáter kollégát idéz: „a fő kérdés ma az, hogy szükség van-e, lesz-e „régi típusú” tudásra? Lehet, hogy most lépünk át a digitális tudásátadás korába, amiben az írásbeliség elavulttá válik?”
Felhasznált irodalmak
Carr, N. (2014). Hogyan változtatja meg agyunkat az internet? A sekélyesek kora, HVG könyvek kiadó
Chassiakos, Radesky, Chistakis, Moreni, Cross (2016). Pediatrics, 138, 5, november 1
Fisher, M., Goddu, M., K. Keil, F., C. (2015). Searching for Explanations: How the Internet Inflates Estimates of Internal Knowledge. Journal of Experimental Psychology: General, 144, 3, 674 – 687. Letöltev: https://www.apa.org/pubs/journals/releases/xge-0000070.pdf
Hódi, Á., Tóth, E., B. Németh, M., Fáyné Dombi, A. (2019). Óvodások IKT használata otthon – szülői minta és szerepvállalás, neveléstudomány.elte.hu, 2019 július
Szeretlek Magyarország.hu közlése, 2018. 05. 22.
Tari, A. (2019). Online illúziók – offline valóság, Tericum Könyvkiadó, Budapest
