A perfekcionizmus paradoxon

Eredményorientált társadalmunkban általában büszkék vagyunk perfekcionizmusunkra, hiszen a kimagasló teljesítmény a kemény munka és a kitartás szinonimájává vált. Az igazság azonban ennél árnyaltabb.

Munkatársunk, Nádas Beáta szervezet- és munka szakpszichológus írása.

A perfekcionizmus valójában egy nagyon kegyetlen életmóddal jár együtt. Embernek lenni azt jelenti, hogy vannak hibáink. A perfekcionisták azonban nehezen fogadják el a hiányosságaikat. Azért, hogy mindezt ellensúlyozzák, elérhetetlen és fenntarthatatlan szintre emelik elvárásaikat. A végletekig hajtják magukat, és elvárják, hogy 100-ból 100 pontot érjenek el az általuk fontosnak tartott feladatokban. Ironikus módon a siker ilyen szűk meghatározása a legnagyobb félelmüket váltja valóra, azt, hogy kudarcot vallanak.

A fokozott teljesítményorientáció mellett egyszerű hétköznapi helyzetekben is felfedezhető a maximalizálásra való hajlam. Amikor a boltban vásárolva egyszerűen nem éri be valaki kevesebbel, mivel kizárólag a legjobb kell neki. Vagy amikor szüntelen kapcsolgatunk a tévécsatornák között, holott egy műsort szeretnénk nézni.

 Ami közös a perfekcionizmusban és a folytonos maximalizálásban az a döntési képtelenség, vagyis az egyén gyenge priorizálási képessége.

A perfekcionisták nem pusztán csalódnak, amikor nem érnek el egy adott célt. Mélységes szégyent élnek át, hiszen teljességgel csődöt mondtak. A perfekcionizmus számos érzelmi nehézség kíséri, mint például a depresszió, a szorongás és az öngyilkosság. Hasonlóan azok az emberek, akik mindig a maximális haszonra törekednek, inkább élnek meg szégyent és megbánást, valamint kevésbé boldogok és elégedettek. S mivel a perfekcionisták a tökéletlen valósággal egyelőre nem képesek megbirkózni, továbbra is a tökéletességüket csillogtatják. Igaz, az „elég jó” elfogadása magasabb jól-léthez vezetne esetükben.

Egy saját döntés meghozása felszabadítólag tud hatni, még akkor is, ha ez egyben veszteségélménnyel jár, hiszen a legjobb lehetőség kiválasztásával az összes többi opciót elveszítjük, azzal, hogy azokat nem választottuk. Ezek a deficitek természetes velejárói az életnek, amelyekkel együtt kell, hogy kereknek lássuk a világunkat.

Mi a helyzet a fiatalokkal?

Nem egyszer fiatal éveinket mérgezi meg a perfekcionista hozzáállás. Például az Egyesült Államokban az ifjúsági sport egy csomó, homokozóban játszó gyerekből teremtette meg egy 15 milliárd dolláros iparág résztvevőit. A nevelés során egyre gyakrabban helyeződik át a hangsúly a személyes fejlődésről és a társadalmi kapcsolatokról a kiélezett versenyre és a mindenáron történő győzelemre.

A fiatalok felnőtt példaképeik nyomdokaiba lépnek. Ahhoz, hogy megfordítsuk a jelenlegi tendenciákat és megvédjük a fiatalabb nemzedék érzelmi egészségét, észre kell vennünk saját perfekcionista hajlamainkat, és meg kell változtatnunk viselkedési mintánkat. Elvégre a tettek hangosabbak, mint a szavak.

Perfekcionizmus, gondolkodásmód és hibák újradefiniálása

A perfekcionizmus helyett…

A perfekcionisták gyakran nem hajlandók elengedni tökéletességre törekvő szemléletmódjukat, mert félnek, hogy elveszítik előnyüket vagy lemaradnak a versenytársaktól. A már jól ismert rossz sokszor biztonságosabbnak tűnik, mint valami új kipróbálása. Egy perfekcionistától sokszor hallhatjuk: „Miért engednék el valamit, ami idáig eljutatott engem az életben?” Tehát a perfekcionizmus szuperhatalomnak tűnik számukra, amely majd sikerre viszi őket.

Ez az érvelés azonban téves. A valóság az, hogy a perfekcionizmusuk ellenére sikerült idáig eljutniuk az életben. Az eszményített és irreális elvárások felállítása nem egy különleges képesség, csupán érzelmileg tesz minket sebezhetővé a kihívásokkal szemben. Mennyivel produktívabbak lehetünk, ha nem hordunk a vállunkon túlzott elvárásokat.

(…) az irreális elvárások felállítása nem egy különleges képesség, csupán érzelmileg tesz minket sebezhetővé a kihívásokkal szemben.

A gondolkodásmód átkeretezése

A perfekcionisták gondolkodáskor gyakran beleesnek a „mindent vagy semmit” elvbe. Elvárásaik szerint vagy 100 %-ot szereznek meg, vagy az egész hiába volt.

Hajlamosak vagyunk ilyen végletes gondolkodásba bocsátkozni, mert olyan mintákat keres az agyunk, amelyek egyszerűsítik a döntéshozást. Könnyebb választani fekete-fehér szélsőségek közt, mint a szürke különböző árnyalatait folyton mérlegelni. A probléma ezzel a kognitív torzítással az, hogy olyan fontos részleteket hagyhatunk ki, amelyek sebezhetővé tesznek bennünket az érzelmi nehézségekkel és személyközi konfliktusokkal szemben.

A perfekcionistáknak emlékeztetniük kell magukat, hogy elérhetik céljaikat anélkül, hogy tökéletesek lennének. Akár egy perfekcionistának is lehet néhány hibája egy vizsgán, akkor is megkaphatja a legmagasabb minősítésű diplomát. A kiválóság elve egészségesebb célkitűzést jelent, mint a tökéletesség.

A hibák újradefiniálása

A kudarc elkerülése érdekében a perfekcionisták van, hogy elkerülnek túl nagy kihívással járó feladatokat. Ilyenkor biztonságosan játszanak, és csak olyan tevékenységeket választanak, amelyek nagy valószínűséggel sikeresek lesznek. Paradox módon ez a stratégia elfojtja a személyes növekedést, és megakadályozza, hogy a perfekcionisták kihasználják a bennük rejlő potenciált. Azzal, hogy folyton biztonságra törekszenek, visszafogják magukat, és nem tudják kimozdítani magukat a komfortzónájukból.

Ne felejtsük, hogy a kudarc egy hétköznapi emberi tapasztalat. Alóla senki sem kivétel. Még a sikeres emberek is kudarcot vallanak néha. Thomas Edison, akinek a nevéhez az izzó és a mozgókép feltalálása kötődik, egyszer azt mondta: „Nem vallottam kudarcot. Csupán épp most találtam meg a tízezredik módszert, ami nem működik.”

Fontos, hogy amikor úgy érzzük, megbuktunk, képesek legyünk kedvesek és megértőek lenni önmagunkkal szemben a saját magunkkal való együttérzés képességével.

Az nem kérdés, hogy életünk során vallunk-e kudarcot. A kérdés az, hogy hogyan reagálunk erre. Emellett fontos, hogy amikor úgy érezzük, megbuktunk, képesek legyünk kedvesek és megértőek lenni önmagunkkal szemben, amiben a saját magunkkal való együttérzés képessége segít. Végül is a kudarc a tanulás és a növekedés lehetőségét hordozza magában.

 Schwartz, B., Ward, A., Monterosso, J., Lyubomirsky, S. (2002), Maximizing Versus Satisficing: Happiness Is a Matter of Choice, Journal of Personality and Social Psychology. 83, (5), 1178-97, DOI:10.1037/0022-3514.83.5.1178

Dimitrios Tsatiris, M., D., Three Practical Tips to Overcome Perfectionism How to shift your mindset from perfect to progress, 2021. szeptember 12.

https://www.psychologytoday.com/intl/blog/anxiety-in-high-achievers/202109/three-practical-tips-overcome-perfectionism