Munkatársunk, Pieke Noémi gyógypedagógus, pszichopedagógus, kutyásterapeuta írása

Ez egy cikksorozat első része, a szerepváltással kapcsolatos helyzetekről és gyakorlatokról szól

A Balansz Egészségfejlesztő Központban a cikk szerzője, Pieke Noémi illetve Menyhért Szilvia és Artai Monika foglalkoznak autizmussal illetve Asperger-szindrómával élő gyerekekkel és szüleikkel. Havonta egy péntek estén szülőklubot is tartunk a témákban.

Megérteni mások gondolatait

Jellemző az autizmussal élő emberekre, hogy komoly nehézségeik vannak a mentalizációval. A mentalizáció azt jelenti, hogy meg tudjuk érteni mások gondolatait, érzéseit, elképzeléseit, szándékait. Nem pusztán abból, amit mondanak, hanem a testbeszédből, az arckifejezésből is.

Ahhoz, hogy erre képesek legyünk, sok előfeltételt kell teljesítenünk fejlődésünk során.  Például tudatában kell lennünk annak, hogy a másik fél egyáltalán létezik és hogy az ő létezése, működése hatással lehet a miénkre, tehát fontos információforrás számunkra. Azt is értenünk kell, hogy a másik ember gondolatai, érzései a mieinktől eltérőek lehetnek. Illetve természetesen tudnunk kell, hogy egyáltalán milyen érzések léteznek, és képesnek kell lennünk ezek felismerésére, differenciálására először önmagunkban, később másokban is.

Ahhoz, hogy az autizmussal élő gyermekeket minél közelebb juttathassuk ezekhez a mentalizációs készségekhez, elsőként két fejlesztési területtel kell párhuzamosan dolgoznunk: a szerepváltásokkal és az érzelmi neveléssel. Jelen cikkben a szerepváltások tanítását és gyakoroltatását fogjuk részletesen tárgyalni. Mivel én alapvetően ép értelmű autizmussal élő gyermekekkel dolgozom, ezek a gyakorlatok nálunk inkább a kicsiket, az ovisokat érintik.

Szerepváltások

A szerepváltás megértése ugyanazon a folyamaton alapul, mint maga a mentalizáció.  Ahhoz, hogy például egy játék során képesek legyünk a szerepváltásokra, tudatában kell lennünk annak, hogy a másik fél is fontos része a játéknak, ráadásul annyira fontos része, hogy az nélküle nem is lenne ugyanaz. El kell tudnunk dönteni azt is, mikor következünk mi, és mikor kell türelmesen várnunk. Figyelnünk kell a többiek tevékenységét, lépéseit is, mert ennek megfelelően kell alakítanunk a saját lépéseinket. Fontos lehet blöffölni is vagy például félrevezető nonverbális jelzéseket adni annak érdekében, hogy a másik játékost összezavarjuk.

Persze nem csak a játékokban gyakoroljuk a szerepváltást, hanem a mindennapok során a párbeszédek közben is. Folyamatosan finom jeleket küldünk és fogadunk, ezekből olvassuk ki, mikor fejezte be a másik a mondandóját és mikor kerül ránk a sor. Jó esetben azon is eltöprengünk, hogyan hat a másikra, amit mondunk vagy teszünk. Ez a fajta társas kommunikációs képesség a neurotipikus gyermekeknél nagyon gyorsan kifejlődik, az autizmussal élő gyermekek azonban segítségre szorulnak a megértésében.

Gyakorlatok

A szerepváltás többek között az alább ismertetett egyszerű terápiás feladatokban jelenik meg komplex módon.

Labdázás

A gyermek eldobja a labdát, a kutya visszahozza, a folyamatot pedig végig narráljuk. Ha ez szépen megy, és a gyermek a helyén maradva meg tudja várni, amíg a kutya visszaér a labdával, akkor mi is beállhatunk labdázni. „Először te dobsz, aztán én.” Egymást váltva dobjuk a labdát a kutyának, szintén végig narrálva a folyamatot.

A feladat az impulzusgátlást is erősítheti azáltal, hogy a gyereknek a szőnyegen ülve meg kell várnia, amíg a kutya visszaér. Természetesen ha ez eleinte még túl nagy nehézséget jelent neki, akkor ettől eltekinthetünk és fokozatosan is bevezethetjük.

Ezeken túl ez az igen egyszerű játék a szóbeli kommunikáció gyakoroltatására is alkalmas. Megtaníthatjuk a gyereknek, hogy ahelyett, hogy megpróbálja kiszedni a labdát a kutya szájából, egyszerűen kérheti is tőle: „Kérem a labdát!.”. Ezáltal még kényelmesebben megkaphatja amit szeretne, ráadásul a keze sem lesz nyálas.

Alagúton átbújás

 „Először bújj át te az alagúton, utána pedig a kutyus is átbújik! Egyszer te, egyszer ő.” A szerepváltások gyakoroltatásán kívül ez a játék szintén jó lehet a verbalitás erősítésére illetve annak a tudatosítására is, hogy a másik fél csak akkor érti meg, hogy mire vágyom, ha kifejezem.  Gyakran előfordul ugyanis, hogy a gyerek váratlanul úgy dönt, hogy az „egyszer én, egyszer te” rendszer helyett hadd menjen most néhányszor csak ő egyedül, vagy épp másszon egymás után többször csak a kutya. A szándékukat eleinte nem közlik előre, csak sírni vagy éppen csapkodni, dühöngeni kezdenek. Ilyenkor nagyon fontos megértetni velük, hogy mi is történt most bennük, mi a valódi bajuk, és megmutatni, hogy erre mi a megoldás. Megtanítjuk nekik, hogy ha azt akarják, hogy a kutyus ne menjen be az alagútba, csak mondják, hogy „ül, marad!”, ha pedig ismét szeretnék átbújtatni a kutyust, akkor mondják, hogy „alagút!”.

A kutya elfárad

Természetesen számtalan olyan helyzet van a foglalkozáson, ami nem előre megtervezett, és nem is mondanám feladatnak, inkább csak hozza az élet. Ilyen például, amikor a kutya elfárad. Nagyon fontos, hogy minden adandó alkalommal nevezzük meg az érzést, állapotot, amit a gyermeken, a kutyán vagy éppen magunkon tapasztalunk. Ha a kutya elfáradt, mondhatjuk, hogy „Zsebi most úgy látszik elfáradt, le is dőlt egy kicsit pihenni. Neki most már nincs kedve labdázni. Látom, Bendegúz, hogy Te még nem fáradtál el. Én sem fáradtam el, úgyhogy mi ketten játszhatunk tovább, Zsebi viszont most pihenni szeretne.” Nagyon fontos, hogy az ilyen és ehhez hasonló állapotokat a gyermeknek el kell fogadnia. Ez így életszerű: ha valakinek, akár egy kortársának, akár egy felnőttnek nincs kedve már játszani, akkor azt is meg kell majd értenie.

Ilyenkor gyógypedagógusként abban segítünk a gyermeknek, hogy megtanítjuk arra, hogy egy ilyen érzéssel, helyzettel mit lehet kezdeni. Lehet ettől dühös vagy szomorú, mi mindvégig mellette állunk, és végigkísérjük ezen az érzelmi hullámvasúton, de nem tehetünk úgy, mintha a másik fél érzései figyelmen kívül hagyhatóak lennének. A rugalmas viselkedésszervezés nehézség az autizmusban, a kutya elfáradását és az ehhez hasonló helyzeteket tehát felfoghatjuk akár úgy is, mint kiváló lehetőségeket a fejlődésre.

Szomjas a kutya?

Mások eltérő állapotainak a tudatosítására kiváló lehet az éhség és a szomjúság felhasználása is. Például, ha egy gyermek vizet kér tőlem a foglalkozáson, akkor miután ő ivott, fel szoktam vetni, hogy kérdezzük meg a kutyát is, hátha ő is szomjas. Teszünk ki neki tálba vizet, és várjuk, hogy fog-e inni. Ha igen, akkor megállapíthatjuk, hogy „Úgy látszik, most mind a ketten egyszerre szomjaztatok meg.”, vagy éppen azt, hogy „Úgy látszik, hogy Bendegúz Te most szomjas voltál, Zsebi viszont most nem volt szomjas.” Ezek az egyszerű megállapítások, összehasonlítások az egész foglalkozást átszövik, és elősegítik, hogy a gyermek megértse, hogy a másik félnek lehetnek az övétől eltérő vágyai, szándékai, szükségletei, érzései, és a társas kapcsolatok során ezt is figyelembe kell vennie.

Emellett azt is össze lehet hasonlítani, hogy ki mit szeret enni. Lehet összevágott, különféle finomságokat kóstoltatni a gyermekkel és a kutyával, és megállapítani, mi az, ami ízlik, és mi az, ami nem ízlik nekik.

Bújócska

A gyerekek nagy kedvence, sok nevetést és meglepetést tartogat a számukra. A feladat egyszerű: vagy a gyerek bújik el és kutya keresi meg, vagy a kutya bújik el és a gyerek keresi meg. Ez a váltott szerep szintén a szerepváltások gyakoroltatását célozza, a játék azonban tartogat még más előnyöket is. Ahhoz ugyanis, hogy jól el tudjak bújni, tudnom kell, hogy a másik mit fog látni, amikor belép a szobába, nem elég, ha én nem látom a másikat, neki sem szabad engem meglátnia.

Néhány hét után nagyon ügyesen meg tudják tanulni a gyerekek, hova érdemes elbújni, hogy a kutyusnak tényleg keresnie kelljen őket. Ha már erre a szintre jutottak, még az impulzusgátlással kell megküzdeniük, nehogy nagy izgalmukban a csendes várakozás helyett előugorjanak a helyükről megmutatva magukat.  

Amikor a kutya bújik el, tudni kell egy kicsit a másik fejével gondolkodni. Egyáltalán hova férhet be a kutya? (Pl. a fiókokban felesleges keresni a labradort.) Az is a másik fejével való gondolkodás része, hogy hiába találtam egy szuper búvóhelyet, ha mindig ugyanoda bújok, akkor a másik tudni fogja, hogy hol vagyok, akkor is, ha nem lát. A haladó szint, amikor a gyermek már direkt megpróbálja „félrevezetni ellenfelét”, például egy résnyire nyitva hagyott szekrényajtóval, hogy „azt higgye a kutya, hogy a bújáskor maradt nyitva.” A játék további előnye, hogy kitartónak is kell lenni, és addig keresni a búvóhelyet, amíg meg nem találjuk. 

Cicázás

A kutyával való „cicázás” szintén nagy kedvenc. Ilyenkor a földön ülünk egymással szemben a gyerkőccel, illetve gyakran a szülők is velünk tartanak.Úgy kell egymásnak gurítani a labdát, hogy a kutya lehetőleg ne szerezze meg. Itt a szerepváltáson túl már bejön a „blöffölés” is, ami a siker záloga lehet ebben a szituációban. A „blöffölés” jelen helyzetben azt jelenti, hogy úgy csinálok, mint jobbra gurítanám a labdát, de amikor a kutya jobbra lendül, én megváltoztatom a gurítás irányát, és valójában balra fogom gurítani.

Utánzás

Azokkal a gyerekekkel, akik élvezik a kutya simogatását, és maguk is szeretik az érintést, gyakran játszom olyat, hogy amit ő csinál a kutyával, én is azt csinálom vele. Tehát ha ő a kutya hónalját csiklandozza, akkor én az ő hónalját fogom csikizni. Ha a hátát paskolgatja, én is meg fogom paskolgatni az ő hátát. Fontos, hogy a mozdulatot minden részletében a lehető legpontosabban próbáljam meg leutánozni. Ha ez megtörtént, akkor meg lehet vizsgálni, hogy ugyanaz az érintés milyen érzést kelt a kutyában, és milyet a gyerkőcben. Biztosan lesznek olyan érintések, amik egyiküknek sem esnek jól, és lesznek olyanok is, amik mindkettőjüknek, illetve olyanok, amik csak az egyiküknek.

Ezzel a játékkal egyrészt megerősítjük a gyermekben azt a tényt, hogy a másik fél érzései, vágyai eltérhetnek az övéitől, másrészt nagyon jó megfigyelési lehetőséget is biztosítunk. Az érintések során a gyermeknek két nagyon egyszerű dolgot kell csak eldöntenie: az első, hogy neki jó vagy rossz érzés volt-e, ami történt, a második pedig, hogy a kutyának jó vagy rossz érzés volt-e. Bár egyszerűnek tűnik a feladat, sok autizmussal élő gyermeknek okoz ez problémát a mindennapokban. Ezért is hallani gyakran olyat, hogy szeretetből okoznak fájdalmat szüleiknek, kortársaiknak egy nagy és túlzottan lendületes öleléssel, szorítással.

Ez a gyakorlat egyébként szintén olyan, ami spontán is előjöhet. Az egyik hozzám járó gyerkőc például imádta a gyömöszölést, erős taktilis ingereket, erős masszázst a saját testén. Ugyanígy próbálta a kutyát is simogatni, akin látszott, hogy nem erre a fajta szeretgetésre vágyik. Néhány hét alatt meg lehetett Rolival értetni, hogy míg ő az erős, lendületes simogatást szereti, addig Zsebi a finom cirógatást kedveli. És ahogy Rolit csikizi, és kellemetlen számára a finom cirógatás, úgy Zsebi számára az erős, lendületes mozdulatok okoznak kényelmetlenséget. Innen már csak egy (jó nagy) lépés annak a megértetése és begyakoroltatása, hogy anyának, apának, nagyszülőknek, kortársaknak mi esik jól, és mi nem.

A cikksorozat következő részében többek között megvizsgáljuk, mi a következő lépés a mentalizációhoz, mások gondolatainak, érzéseinek megértéséhez vezető úton.

The post Autizmus és kutyás terápia a gyakorlatban (I. rész) appeared first on Balansz Egészségfejlesztő Központ.

Pszichológus vagyok, aki többféle módszerről tanult már, amik közül kiemelem azt, ami itt és most releváns lehet. Felnőtt és gyerek esetében is (életkornak megfelelően)  hangsúlyozom, hogy ez egy közös munka, amiben segítek megtalálni a számukra megfelelő megoldást problémájuk, elakadásuk rendezésében. Azt, amiben segítséget várnak tőlem mindig megfogalmaztatom velük, hiszen erre szerződünk.

• Régóta dolgozol a szakmában, sokfél irányban képződtél eddig és képzed magad tovább a mai napig. Hogy tekintesz a hozzád forduló kliensekre?

Olyan egyéniségeknek tekintem őket, akik elakadtak valahol, vagy éppen mások azt gondolják róluk, hogy elakadtak, de akik birtokában vannak annak, hogy megtalálják adott életszakaszuk jó megoldását. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a belső önvaló megnyilvánulhasson, hogy tudják a hozzám fordulók, hogy ennek birtokában vannak, és hogy ez nem függ másoktól. Úgy tapasztalom, hogy saját magunkba vetett hit megtalálása és gondozása elsődleges a mentálhigiéné  területén, korosztálytól függetlenül.

• Hogyan zajlik nálad az első szakasz (első interjú, diagnosztika)? Egyáltalán mit értesz ez alatt? Mit takar ez a te szakmai szemeddel nézve?

Annak ellenére, hogy klinikus vagyok, nem gondolkozom diagnózisokban. Fő irányvonalak vannak természetesen, de orientálódásnál ez nem több. Elsősorban az érdekel, hogy a “tünethordozó” mit gondol nehézségéről. Vajon kinek a problémájáról van szó? Az első interjún ezt is próbáljuk kideríteni.

Számomra az első interjú egy találkozás kezdete, ahol mindnyájan megpróbáljuk megérezni azt, hogy jó helyen vagyunk-e. Talán a kliens szempontjából rögtön érthető miről is lehet szó: együtt tud-e működni azzal az emberrel, akihez került, ki tud-e épülni a bizalom stb. De én a szakember szempontjából is ugyanilyen fontosnak tartom ezeket a kérdéseket.

Nagyon meghatározó számomra a nehézség, probléma genezise. Milyen minták, hitrendszerek tartják fenn az elakadást és mi ezeknek a funkciójuk? Természetesen nem több éves analízisről beszélek, de érzékenyen figyelve a másikat, ezek előkerülhetnek, akár az első interjúban is.

• Mit tartasz a nálad zajló tanácsadások vagy terápiák fontos célkitűzéseinek?

Ez számomra nagyon egyszerű: kezdjen el hinni saját magában, tisztelje és szeresse magát, mert ha ez megvan, akkor saját erőforrásait is birtokba veheti és senki nem állíthatja meg:)

Tanácsadásnál a fő hangsúly a “képes vagyok rá” és “mi módon, hogyan  vagyok képes rá”-n van, terápiában már dolgozhatunk a “mi történik, ha mégsem sikerül” kérdésein.

• Munkád során mit tapasztalsz, milyen problémákkal választanak téged?

Szívesen dolgozom szülőkkel-csecsemőkkel, kisgyerekekkel, de felnőttekkel is. Tapasztalatom, hogy gyereknevelés területén nagyon sok a bizonytalanság, a “józan ész” helyreállításában pedig számos sikert könyvelhetek el. Az eddigi munkáimból adódóan (mint például az iskolapszichológia) talán inkább a rövid, lényegretörő, megoldásközpontú tanácsadás az, amivel kapcsolatban többen keresnek legyen szó csecsemőgondozásról, óvodai konfliktusokról, vagy iskolai nehézségekről.

• Mit gondolsz miért téged választanak ezekkel a kérdésekkel?

Az intézményeken keresztül sokan ismerték már meg a megoldásközpontú oldalam, ez biztosan közrejátszhat. Továbbá talán azért, mert én nem a “tutit” tudom, hanem azt érzem meg, hogy hogyan lehetne kivezetni a klienst a zsákutcából. Nem ijedek meg, ha valami “ nem jön be”, lehet új megoldásokat találni, közösen.

• Sokáig dolgoztál iskolában is saját terápiás kutyáddal együtt. Hogyan dolgoztok ti együtt? Bemutatnád őt is számomra?!

Nini 3 éves ivartalanított szuka, csoki labrador. Másfél éve terápiás kutya. Nagy rutinja van gyerek vonalon, mert 5 hónapos kora óta járt velem abba az általános iskolában, ahol 2017 januárjáig dolgoztam. Az ott zajló egyéni üléseken is szerephez jutott, ahogy azt a gyerek igényelte (de valahogy mindig igényelte:)). Gyógypedagógus kolléganővel SNI-s (sajátos nevelési igényű) gyerekek egyéni fejlesztésében is részt vett. Az iskolában, alsó tagozaton logopédiai osztályok működnek, itt csoportos (3-4 fő) fejlesztésben vettünk részt. Rendszeresen jártunk közösségfejlesztő és önismetet fejlesztő osztályfőnöki órákra. Szünetekben kint játszott a gyerekekkel és a tanárinak is állandó látogatója volt. Mondhatjuk, hogy együtt élt az iskolával, pedagógusok és gyerekek egyaránt keresték társaságát, töltődtek általa. (A képeken látható másik, fekete óriás uszkár kutya Tréfa, aki egy éves és ő még tanuló kutya. A legközelebbi interjú alkalmával mutatkozik majd be.)

• Pszichológusként elkerülhetetlen a saját önismeret…mindannyiónk számára kötelező… Számodra mit jelentett / mit adott a saját önismereti munkád?

Mivel saját magunkkal dolgozunk, elengedhetetlen magunk karbantartása, és azt gondolom, ez nem egy olyan terület, amit egyszer rendbe raktam és akkor kész. Különböző életszakaszainkban más-más feladatot kell megoldanunk, ami új kérdéseket vett fel.

Saját önismereti munkám (és életkorom, élethelyzetem:) hozadéka, hogy tisztába vagyok erősségeimmel és gyengeségeimmel. Sokkal türelmesebb vagyok a hozzám fordulókhoz, mint korábban, jóleső érzéssel elfogadom, hogy mindenki csak saját ütemében tud haladni. Saját megélés okán hitelesen tudom közvetíteni azokat az alapértékeket, amiről már írtam.

The post Bemutatkozás – Fukker Ágnes appeared first on Balansz Egészségfejlesztő Központ.

Elsősorban kutyás gyógypedagógusnak tartom magam, ez fontos része a szakmai identitásomnak. De a terápia kezdeti szakaszában azt hiszem a gyerekek számára leginkább csak a kutya gazdája vagyok. 🙂 A kutyán keresztül kapcsolódnak hozzám, rajta keresztül kezdek érdekes lenni én is a számukra, hiszen tőlem lehet megtudni, hogy Zsebitől milyen trükköket lehet kérni, hogy lehet vele akadálypályázni, vagy éppen sétálni.

A szülők számára fontosnak tartom, hogy a kutyásterapeutaként ugyan úgy pszichopedagógiai illetve a gyógypedagógiai feladatokat látom el, csak egy különleges társam is van a munkában. Fontos számomra a szülőkkel való kapcsolattartás, a szülőkonzultációk. Egyszerre vagyok tehát a gyerekek mellett a “Noémi, a kutya gazdája”, akivel egy biztonságos kapcsolatot tudnak kialakítani és akire számíthatnak a legádázabb körülmények között is, és másik oldalról egy szakmai segítő társa vagyok a szülőknek a gyermeki viselkedéssel, kommunikációval, értelmi képességekkel, vagy éppen a tanulással kapcsolatos kérdésekben.

• Régóta dolgozol a szakmában, sokféle irányban képződtél eddig és képzed magad tovább a mai napig. Sőt saját képzést is indítottál. Mit tartasz fontosnak a gyógypedagógushoz való fordulàsban? Hogy tekintesz a hozzád forduló kliensekre?

Gyógypedagógushoz fordulni gyakran nem egyszerű. Általában akkor keresnek meg engem, hogy ha valami esemény vagy fejlemény azzal szembesíti a szülőt, hogy a gyermeke valamiben más, mint a többiek. Ezzel az érzéssel nem egyszerű megbirkózni. A legfontosabb, hogy elsősorban ne módszert, hanem szakembert keressenek. Olyat, akiben megbíznak, aki szimpatikus, akivel szívesen dolgoznak együtt, akár több éven keresztül is, hiszen a gyógypedagógiai terápiákban is nagyon fontos a szülőkkel való intenzív együttműködés.

A hozzám forduló kliensek az én számomra elsősorban gyerekek. Csak így egyszerűen, diagnózisok és címkék nélkül. Gyerekek, akik szeretetre, elfogadásra és sok játékra vágynak, és akiknek megfelelő keretekre van szükségük ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat a világban.

• Hogyan zajlik nálad az első szakasz (első interjú, diagnosztika)? Egyáltalán mit értesz ez alatt? Mit takar ez a te szakmai szemeddel nézve?

Minden új gyermek esetében a szülőkkel való egyeztetéssel kezdek, ez nagyon fontos a számomra. Egyrészt, mert így pontos képet kaphatok arról, hogy milyen környezetben él a gyermek, mik az erősségei, gyengeségei, és ezek hogyan hatnak a család egészére. Továbbá azt gondolom, hogy a szülőkkel való szoros együttműködés nélkül nem tudok hatékonyan segíteni a gyermeknek, ezért fontos a bizalmi kapcsolat megalapozása, kiépítése a szülőkkel is.

Ezt követi az gyermekkel való első szakasz. Klasszikus értelemben véve nem diagnosztizálok. A legtöbb esetben amúgy is eleve diagnózissal érkezik hozzám a gyerkőc, de ha mégsem vagy esetleg kétségeim vannak, akkor továbbküldöm vizsgálatra. Nekem nem az a lényeg, hogy milyen nevet tudunk adni a gyermek problémájának, sokkal inkább maga a gyerek lelke számít és az, hogy ő hogy van ezekkel a nehézségeivel, illetve elsősorban saját magával és a közvetlen környezetével.

Ha meg kell fogalmazni, mi az első szakasz célja, akkor ezt egyszerűen meg tudom tenni: egy biztonságos kötődésen alapuló bizalmi kapcsolat kialakítása. Ennél fontosabb szerintem nincs ahhoz, hogy a terápia sikeres lehessen. Amíg nincs ilyen kapcsolat a gyerek és a szakember  között, addig nincs értelme bármi másba belefogni, hiszen mindennek ez az alapja. Ezért aztán minden erőmmel azon vagyok, hogy megteremtsem a gyermek számára azt a biztonságos, elfogadó közeget, amiben lehetővé válik számára ez a fajta kapcsolódás. Megpróbálom számára is érthető módon kifejezni, hogy nekem ő így, ebben az állapotában is egy szerethető, elfogadható ember, akivel jó együtt lenni, akit hétről hétre visszavárok. Erősítem, támogatom, biztatom, építem az önbecsülését, sikerélményhez juttatom és próbálom minél inkább mozgósítani a belső erőforrásait, amikre nagy szükségünk lesz a későbbiek során.

• Mit tartasz a nálad zajló fejlesztések vagy terápiák fontos célkitűzéseinek?

Nagyon nagy általánosságban megfogalmazva azt, hogy a gyermek rendben legyen önmagával és a közvetlen környezetével. Szeretném, hogy a benne rejlő erőforrásokat tudja mozgósítani, a benne lévő potenciálokat ki tudja aknázni, és tanulja meg kezelni / kompenzálni a gyengeségeit oly módon, hogy ez már se őt, se a környezetét ne zavarja. Legyen biztos tudása arról, hogy mire képes, mi mindenért lehet büszke saját magára, és képes legyen elviselni a kudarcokat is, mert ezek természetes részei az életnek. A hozzám érkező gyerekek legtöbbször korlátokkal küzdenek. Legyen szó akár csökkent figyelmi kapacitásról, akár az önszabályozás nehezítettségéről, vagy éppen a szociális készségek éretlenségéről. Gyakran kapják azt az üzenetet a világtól, hogy ők nem elég jók, idegesítőek vagy akár buták. Egyrészről fontos, hogy amennyire csak lehet segítsem őket abban, hogy fejlődni tudjanak ezeken a területeken és a lehetőségekhez mérten csökkenjen a hiányosságok mértéke. Ugyanakkor legalább ilyen fontos megmutatni nekik, hogy az értékük, szerethetőségük, “jóságuk” nem csak ennek a néhány mutatónak a függvénye, és hogy számtalan más erősségük, értékes tulajdonságuk lehet még ezektől függetlenül is.

• Munkád során mit tapasztalsz, milyen problémákkal választanak téged?

A kutyás terápia miatt leginkább autista és hiperaktív gyerekek jelentkeznek, de értelmi fogyatékosság vagy részképesség zavarok miatt is szoktak keresni. A szorongós kicsiknek is sokat tud segíteni ez a fajta terápia, illetve az önbizalom, énhatékonyság érzés kialakítására is nagyon hasznos.  Ezeken felül minden olyan esetben hasznos lehet, amikor a gyermek nehezen kapcsolódik, nehezen alakít ki kötődést, akár kiegészítő terápiaként is.

A kutyás terápia mellett számítógépes programot (CogniPlus) is használok, ami kifejezetten a figyelem, memória, impulzusgátlás fejlesztésében segít. Ennek a célcsoportja jelenleg itthon leginkább az iskolás korosztály, különösen a figyelmi és impulzuskontroll problémák esetében, illetve közvetett módon a tanulási nehézségek kezelésében is hasznos lehet (amennyiben a tünetek hátterében feltételezhetően a figyelem problémái állnak). (Külföldön felnőtteket is fejlesztenek CogniPlussal.)

• Pszichológusként elkerülhetetlen a saját önismeret… Gyógypedagógusként ez nem lenne kötelező, te mégis e tekintetben a klinikai szakpszichológusokhoz hasonló úton jársz és képzed magad. Miért gondolod ezt fontosnak? Számodra mit jelentett / mit adott a saját önismereti munkád?

Szerintem a gyógypedagógusok számára ugyanolyan fontos a saját önismeret, mint a pszichológusoknak. Egészen egyszerűen azért, mert minden segítő szakembernek az elsődleges “munkaeszköze” a saját személyisége. A gyerekek nem egy bizonyos módszertől lesznek jobban, hanem a kapcsolat ereje az, ami őket előre tudja mozdítani. De ahhoz, hogy egy ilyen kapcsolatot létre tudjunk hozni, elsődleges fontosságú, hogy a gyerekre rá tudjunk hangolódni, és tudjunk adni neki pozitív érzéseket, erőforrásokat. A ráhangolódáshoz az kell, hogy a saját problémáimon ne ott rágódjak, hanem tudjam azokat a helyükön kezelni.

Ahhoz pedig, hogy adni tudjak, először magamat kell feltöltenem. Egy kiégett, lemerült segítő semmit nem fog tudni adni, hiszen egy idő után már nincs miből. Újra és újra fel kell tölteni magunkat, meg kell újulni, hogy legyen mit adni a következő 50 percben is.

Arról nem is beszélve, hogy ez a munka lelkileg nagyon sok erőt követel meg a segítőtől is. A szülők gyakran kétségbeesve, kimerülve érkeznek meg a terápiába. Fontos, hogy a terapeuta tudja őket is támogatni és meg tudja őket tartani (“holding funkció”) a kritikus időszakokban, éreztetve velük, hogy nincsenek egyedül a küzdelemben.

Az interjút Veress Anna készítette.

The post Bemutatkozás- Pieke Noémi appeared first on Balansz Egészségfejlesztő Központ.