Anya csecsemővel

Mire számíthatunk a kisbabánk születése után?

Az utóbbi években szerencsére egyre többen készülnek fel igen alaposan a szülésre. Sokan azonban a szükségesnél jóval kevesebb figyelmet fordítanak a csecsemő születése után várható eseményekre, a gyakran nagy kihívással járó helyzetek kezelésére való felkészülésre.

Munkatársunk, Csaba Eszter, pszichológus, pszichológia szakos tanár, családterapeuta-jelölt írása

Mi lesz a szülés után?

Minél több szülés körüli kérdésről szóló képzésen veszek részt, annál inkább megerősödik bennem a gondolat, hogy a jövőbeli szülők közül egyre többen nagyon alaposan és körültekintően készülnek a szülésre. Dúlák, szoptatási tanácsadók, szülésznők, védőnők is erről számolnak be.  És ez így van jól. Erősödik a leendő szülők kompetencia-érzése, a saját történetük alakítóivá válnak.

Azonban érdemes lehet nem csak a szülést, hanem a csecsemőkort, mint fejlődéslélektani kérdést, illetve mint a családban történő rendszerszintű változást is minél előbb megismerni. Fontos, hogy a babák sokszínű viselkedése, temperamentuma, a kihívások és a családdá válás krízise is felkészülten érje a szülőket.

A csecsemők ugyanis nem csak esznek és alszanak. Pontosabban, nem úgy esznek és alszanak, mint ahogyan arra sokan a születés előtt számítanak.

Anya csecsemővel

A kompetens kisbaba

Az embergyermek már születésekor is rengeteg olyan képességgel rendelkezik, mely a túlélését biztosítja. Aki látott már az anyja hasáról mellre kúszó kicsit, illetve az anyától ideig-óráig elszakított újszülöttet, tudja mire gondolok. Bámulatos, ahogy az apróság az ökléről íz-és szagmintát véve, időről időre megpihenve eltalál az édesanyja mellbimbójáig, és az is, hogy milyen elképesztő energiákkal tud küzdeni addig, amíg nem kerül vissza a mamája mellkasára, a dobogó szív közelébe.

Anélkül hogy ennek a lelki hátterét boncolgatnánk, vessünk egy pillantást az élettani részére. Ma már orvosi tény, hogy a csecsemő alapvető életfunkcióinak szabályozását nagyban megkönnyíti az anyával való testkontaktus. Nem csak a táplálkozás, hanem a hőszabályozás, vagy a légzés is sokkal stabilabb ilyenkor, így már egyre több koraszülött osztályon alkalmazzák az ún.kenguru-módszert, melynek során a babáról való gondoskodás tulajdonképpen szó szerint az anyán történik (bőrkontaktusban, lehetőleg igény szerinti szoptatással, és minél kevesebb külön töltött idővel).

A módszernek számos pozitív élettani és pszichés hatása van a koraszülött-ellátásban. Természetesen alapvetően az időre született, egészséges újszülöttnek is hasonlóan az anyja-apja mellett, sőt az anyján-apján lenne a helye, hiszen ugyanúgy jogosultak ezekre az előnyökre, de sajnos még nem minden kórház veszi ezt evidenciának.

Anya csecsemővel

“A babám csak velem akar lenni”

A szülés után elkezdődik az ujjáalakult családok közös élete. És ekkor történik az, amit a kismamák, akikkel az utóbbi években dolgoztam, szinte mind megtapasztalnak: „Valami történt, a babám csak velem, mellettem, rajtam akar lenni.”

Mivel jellemzően nem többgenerációs, hanem elszigetelt mikrocsaládokban nőttünk fel, ezért sokunknak nincsenek élő, friss emlékeink csecsemőkről. Így a könyvekben leírt, időre evő, alvó kicsik képe lebeg a szemünk előtt. Holott ez a jelenség inkább modernkori vívmány, aminek most a történelmi, neveléstörténeti hátterét nem részletezném. Sokkal-sokkal régebbre szeretnék egy gondolat erejéig visszaugrani.

Elég csak szemünk elé képzelni a főemlősöket, és máris látjuk, az ember valójában hordozó „állat”. Tehát nem fészekrakó, mint az üregi nyúl, aki csendesen szunyókáló kölykei mellől megy táplálékért, és nem is követő állat, mint például a ló, aki egy szinte tökéletesen mozgó, anyját követni képes utódot hoz világra.

A hordozó állatok gyermeke az anya testén van biztonságban, az anya közelségében jut hozzá az életben maradáshoz szükséges gondoskodáshoz, így minden ösztöne arra készteti, hogy maga mellett tartsa elsődleges gondozóját. Tehát ha az távol van tőle, akkor nyugtalan, jelez, és csak testközelségben nyugszik meg.

Az embergyermek e szükségletét hajlamosak vagyunk megkérdőjelezni, vagy akár elkényeztetettségnek titulálni, pedig ahogyan a fentiek is mutatják, nem erről van szó. A testközelség, a hordozás, a szoptatás, az igény szerinti táplálás (ami tápszerrel és cumival is megvalósítható), a jelzésre adott gondoskodás mind megfelelő reakció a kisbaba természetes szükségleteire

A csecsemők igényeire egyébként sokszor kissé megmosolyogtató módon a baba-mama piac is reagál. Különböző irányokba mozgó elektromos szék, anyamellett utánozni próbáló cumi, szívhangot utánzó kiskutya és még sorolhatnánk a különböző érdekes kütyüket.

A családi erőforrások jó kihasználása

A csecsemő igényei merőben megváltoztathatják a család mindennapi életét. Ez az időszak próbára teszi a friss szülők erőforrásait, rugalmasságát, alkalmazkodóképességét. A feladat kihívás, de nem lehetetlen küldetés.

A fentiek ismerete mentén már a babaváráskor erre a lényegi, ún. normatív krízisre való felkészülésre is érdemes időt fordítani. A kütyük, nyunyók, kacatok halmozása, a véget nem érő listák és varázsszerek feltérképezése helyett a családi rendszerben rejlő aranytartalékok feltárása, a feladatok átruházásának képessége, illetve a segítségkérés és az asszertív kommunikáció gyakorlása bizonyulhat megérülő befektetésnek.

 

A Balansz Egészségfejlesztő Központban a cikk szerzője, Csaba Eszter illetve Artai Mónika és Veress Anna foglalkoznak Szülő-csecsemő konzultációval, amelynek keretében már a várandósság időszakától szívesen nyújtanak segítséget a leendő és a már gyakorló szülőknek.