Gyerekek játszanak

Az ADHD tünetei és típusai

A hiperaktivitás-figyelemzavar vagyis az ADHD az iskoláskorú gyerekek mintegy 5%-át érinti. Az ADHD tünetei gyakran együtt járthatnak más zavarok (pl. tanulási zavarok, szorongás) tüneteivel, ezért felismerésük gyakran nehézségekbe ütközik.A gyerekek egy részét a zavar egész felnőttkorig, majd sokszor a felnőttkoron át végigkíséri.

Munkatársunk, Menyhért Szilvia, pszichológus írása

A Balansz Egészségfejlesztő Központban a cikk szerzője, Menyhért Szilvia illetve Pieke Noémi, Artai Monika és Veress Anna foglalkoznak ADHD-s gyerekekkel és szüleikkel.

Az ADHD (Attention Deficit, Hiperactivity Disorder) három megjelenési formáját különböztethetünk meg, attól függően, hogy melyik tünet a hangsúlyos: a figyelemzavaros típus főként tanulási nehézségek formájában, míg a hiperaktív-impulzív típus leginkább viselkedési problémák formájában jelenik meg, illetve előfordul a két tünet keveredése is, amit “kevert formának” nevezünk. A tünetek ugyan különbözőek, mégis sok mindenben átfedést mutatnak

 

A figyelemzavaros típus

Iskolás korban felismerhető

A figyelemzavaros gyerekek esetén többnyire általános iskolás korban azonosítják a tüneteket. Korábban is jelen van a probléma, de általában jól ellensúlyozzák a gyerekek, sőt sokszor azt tapasztaljuk, hogy óvodában például ki is tűnhetnek széles érdeklődési körükkel és kreativitásukkal.

Tanulási nehézségek

Iskolás korban azonban viszonylag hirtelen egy sokkal strukturáltabb, feszesebb rendszerben kell megfelelniük, sokkal több ideig kell fegyelmezetten koncentrálniuk és “egy irányba” figyelniük. Ez túl sok számukra és felszínre kerül a probléma, amely először tanulási nehézségekben ölt testet. Nem tudnak olyan intenzitással koncentrálni, mint hasonló korú társaik, hibáik többnyire figyelmetlenségből fakadnak. A feladataikat általában jól kezdik el, de gyengén fejezik be, hiszen figyelmük könnyen elterelődik.

Koncentrációs problémák

Gyakran csak belekapnak különböző tevékenységekbe, mivel óriási erőfeszítést jelent nekik, hogy hosszan koncentráljanak egy feladatra. Úgy tűnhet emiatt, hogy kevésbé kitartóak és szétszórtak: gyakran elkezdenek mással foglalkozni vagy csak bámulnak maguk elé. Feledékenynek is tűnhetnek: nem emlékeznek az előző nap megtanult betűsorokra, számsorokra, ezzel szemben a régmúlt események apró részleteit gyakran pontosan fel tudják idézni. Több utasításból álló instrukciókat nehezükre esik követni, és elvesztik a fonalat.  Feledékenységük abban is megnyilvánulhat, hogy sűrűn elveszítik a tárgyaikat, az iskolában hagyják a házi feladatot.

Azzal segíthetjük őket a tanulásban, hogy inkább vizuális módon magyarázzuk el számukra a tananyagot (hallás útján nehezebben tudnak odafigyelni), illetve az ingergazdag osztályterem helyett kétszemélyes helyzetben foglalkozunk velük.

 

A hiperaktív-impulzív típus

Akár óvodás korban azonosítható

A hiperaktív-impulzív típusú zavart már korábban, akár óvodás korú gyerekeknél felismerhetjük, mivel legtöbbször viselkedészavarban nyilvánul meg. Ez a magatartásprobléma többnyire már újszülött kortól jelen van: rendszerint ezek a gyerekek “problémásabb babák” (nehezebb temperamentumúak, nehezebben megnyugtathatóak, továbbá nehezebben köthető le a figyelmük), aktívak és feltűnően vállalkozó szelleműek.

Meggondolatlan cselekvés

Ennél a típusnál a fiúk vannak többségben (az előzőnél nincs nemi különbség). Jellemző rájuk, hogy sokszor meggondolatlanul és impulzívan cselekszenek, dühkitöréseik vannak. Amikor cselekvésre határozzák el magukat, mielőtt át tudnák gondolni és a gátló funkciók életbe tudnának lépni, már végre is hajtják. Nem mindig képesek önuralomra: valószínűleg az a mechanizmus, ami a viselkedést kontrollálja az agyban, náluk megbízhatatlanul működik. Sokszor ők is ugyanúgy meglepődnek tetteik következményein, mint a szülő, továbbá sok esetben teljesen őszintén ők sem értik, hogy miért “rosszalkodtak”.

Általában hangosan játszanak és beszélnek, és egyesek akár állat- vagy motorhangokat is utánozhatnak ismétlődően, majd miután a szülők rájuk szólnak, egy kis idő után újrakezdik, anélkül, hogy ezt észrevennék. Néhány gyermekre túlmozgás is jellemző: nem képesek egy helyben megmaradni, állandóan mehetnékük van.

 

A “kevert forma” 

Hullámzó teljesítmény

Vannak bizonyos jellegzetességek, amelyek az ADHD mindkét típusában előfordulnak. Ilyen a hullámzó teljesítmény, melyben segítséget jelent a kétszemélyes tanulási helyzet, vagy ha a gyermek olyan személlyel dolgozik együtt, akitől tart, illetve ha szokatlan helyzetben kell teljesítenie. Általános iskolában a tanulási nehézségek leginkább az olvasás, helyesírás és a matematika területén jelentkeznek, sokuknak csúnya az írása.

Enyhe érintettség esetén előfordulhat, hogy általános iskolában még nem szembetűnőek ezek a problémák, de a középiskolában már látható a folyamatos visszaesés, mivel itt a magasabb elvárások miatt nagyobb koncentrációt igényelnek a feladatok. Emellett az ADHD-s gyerekekre jellemző motivációhiány is nehezítő tényező: nagyon nehezen viselik, ha a munkájukért nem kapnak azonnali elismerést (késleltetés és a következmények előrelátásának hiányossága), így egy távoli célért (mint például az év végi bizonyítvány) igen nehezen tudnak küzdeni. Könnyen elterelődik a figyelmük ezekről a küzdelmekről olyan tevékenységek irányába, melyek azonnali kielégüléssel járnak, mint például a tévénézés vagy a videójátékok.

Önbizalomhiány

Érdemes figyelembe vennünk az ADHD-s gyermekek esetében az önbizalomhiányt mint fontos tényezőt: sokszor nagyon kritikusak önmagukkal szemben, és épp ezért nagyon sértődékenyek és könnyen elsírják magukat. Ezt sajnos tovább mélyítheti, hogy legtöbbjüknek komoly mozgáskoordinációs problémája van. Az önbizalomhiányt gyakran hősködéssel palástolják, kérkednek, ami szocializációs nehézségeket okoz a hasonló korú gyerekekkel szemben.

Nehezen képesek egyszerre több utasítást vagy információk sorozatát fejben tartani, így gondot okoz nekik a tervezés is. Problémás számukra a következmények belátása, vagy az, hogy a saját hibáikból tanuljanak. Nem veszik észre, ha megbántanak valakit, sokszor nem értik mások arckifejezéseit, és úgy tűnhet, mintha nem tudnának az adott helyzetnek megfelelően viselkedni.

Tapintatlannak látszó viselkedés

Szókimondóak, ami miatt tapintatlannak tűnhetnek mások számára. A világot fekete-fehéren látják, így nehezen kötnek kompromisszumot, ami sok konfliktust eredményez mind a szülőkkel, mind a hasonló korú gyerekekkel. Bizonyos szokásokhoz mereven ragaszkodnak, nehezen engednek belőlük. Ugyancsak gondot okoz számukra abbahagyni bizonyos tevékenységeket, amelyekkel éppen foglalkoznak. Ez legerősebben azokban az élvezetes játékhelyzetekben nyilvánul meg, amelyekbe teljesen beleélik magukat. Ilyenkor gyakran felhergelik magukat és indulatosak lesznek, ha felszólítják őket a játék befejezésére.

Gyakran nehezükre esik tehát szót fogadni vagy betartani a szabályokat, és ilyenkor vagy teljesen figyelmen kívül hagyják az utasítást vagy dacoskodni kezdenek. Többnyire emiatt sajnos magányosak, vagy fiatalabb (hisz ők maguk is éretlenek még) esetleg idősebb  (akik elnézőbbek az oda nem illő viselkedésükkel kapcsolatban) gyerekekkel játszanak.

Sok ADHD-s gyermek emellett alvászavarokkal is küzd: nem tudnak könnyen elaludni, késő éjszakáig ébren vannak (valószínűleg mivel gondolataik túlságosan aktívak még ilyenkor is), és általában nyugtalanul alszanak.

 

A tünetek kezelése

Fontos kiemelni, hogy a típusok mindenképpen megegyeznek abban, hogy egyik típus esetében sem tehetők felelőssé a szülők vagy a környezet, ugyanis a zavar alapvetően abból fakad, hogy az érintett gyermek központi idegrendszerében elégtelen mennyiségű “jelátvivő anyag” van. Ugyanakkor az idegrendszer érésének terápiás megsegítése (pl.: mozgásterápiák, lovasterápia, kutyásterápia), valamint a keretek és határok pontos meghatározása, továbbá ezek betartására érdekében tett folyamatos erőfeszítés, tanítás és segítség a szülők és a pedagógusok részéről döntő jelentőségű lehet a zavar kimenetele szempontjából. Jól átdolgozva a tüneteket, azok segíthetik is a felnőtt alkalmazkodást bizonyos helyzetekben (pl.: olyan munkakörökben, ahol egyszerre kell sokfelé figyelni), de ehhez elengedhetetlen a gyermekkori tünetegyüttes felismerése és hatékony terápiás módszerekkel való fejlesztése.

Felhasznált irodalom:

Dr. Mark Selikowitz (2010): ADHD – a hiperaktivitás-figyelemzavar tünetegyüttes, Geobook Hungary Kiadó, Szentendre.